2022. október 15., szombat

DÉLELŐTT | 
Bepillantás az isteni pásztorlás korszakába

Igehely: Ez 34:11-31; Kulcsige: Ez 34:16 „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.”

Amikor valaki elindul Krisztus követésébe, szüksége van lelki táplálékra, hogy növekedjen. Izráel pásztorai ellen az a vád, hogy csak magukat hizlalják, nem törődnek a néppel. Felelőtlen magatartás a gyehenna fiaivá tenni azokat, akik megtértek (Mt 23:15). Isten számonkéri a pásztorokat (10. v.), és bemutatja az isteni pásztorlást. Megkeresem, visszahozom, kötözgetem, erősítem és legeltetem – mondja.

Ha valljuk az egyetemes papságot, akkor mindannyiunk feladata gyakorolni a felvigyázást a saját kegyelmi ajándékaink szerint. Isten megóvja népét a külső és belső negatív hatásoktól. Ez megnyilvánul védelemben, gondviselésben, illetve juh és juh közötti ítéletben. Akiknek nagyon kinőtt a szarvuk, azokét letöri (JSir 2:3). Az új ígérettel a nép megtisztítása is együtt jár. Egy pásztor lesz és egy nép. Isten népe egyesül minden nemzetből és népből. Sajnos, napjainkban a világ Sodoma és Gomora szintjére süllyedt, és egyre szűkül a jó legelő.

Isten csodálatos ígérete, hogy az övéi vagyunk, Ő pedig a miénk. Senki sem választhat el az Ő szeretetétől. Kedves testvérem, te honnan és miből táplálkozol?

Király Ernő

DÉLUTÁN | 

A gyermek halála és a megvigasztalódás

Igehely: 2Sám 12:15-23; Kulcsige: 2Sám 12:22 „Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek.”

A halál a bűn következménye. Nem barát, hanem ellenség, amivel szembesülünk, amikor koporsó mellé kell állnunk. Ez esetben a halál Dávid bűnének a következménye, annak ellenére, hogy Isten megbocsátott neki azért, mert alkalmat adott az ellenségnek a gyalázásra. Nagy kegyelem az, amikor Isten a megvallott bűnt eltörli a következményével együtt. Légy hálás érte, ha ezt megtapasztaltad!

Nem könnyű gyászolót vigasztalni. Az elvesztés fájdalma, gyásza akkor is nagy, ha valaki szülőt veszít el. Mennyivel inkább, ha valaki a gyermeke koporsója mellett áll! Jób mondja a barátainak: „Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!” (Jób16:2). A hívő ember számára a vigasztalás forrása az élő ige. Amikor az ige találkozik a benned lakó élő reménységgel, ez vigasz minden nyomorúságra (Zsolt 119:49-50).

Isten látja életed minden nyomorúságát, és ismeri gyászodat. Jézus épp azért jött, hogy megvigasztaljon minden gyászolót (Ézs 61:2), és ebbe te is beletartozol. Jézusnál tehát van gyógyír, balzsam és vigasztalás. Jöjj hozzá, mert Ő megvigasztal, és segíti vinni terhed a legnagyobb gyászban is! Legyen áldott az Ő neve!

Király Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Jn 5:31–47; Kulcsige: Jn 5:39 „Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.”

Sokféle okból olvashatjuk a Bibliát, sokféle szándékkal. Vannak, akik hagyományokhoz ragaszkodnak, és ezek betartásával visszaigazolva érzik életüket. Bárki, aki nem így él, elítélni való bűnös ember. Valahol az írástudó farizeusok is ilyenek voltak.

Lehet az elvárások miatt is Bibliát olvasni, nehogy a gyülekezetben vagy a hívő családomban kritikák célpontja legyek. Sok ,,muszájból” való bemerítésről is hallhattunk, aminek valódiságát az évek próbái rostálják majd meg.