2022. március 1., kedd

DÉLELŐTT | 
Az igazi öröm

Igehely: Lk 10:17-20; Kulcsige: Lk 10:20 „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”

Sugárzott az örömtől a diáklány, amint kilépett a vizsgáztató teremből. Társai érdeklődéssel vették volna körül, de ő gyorsan egyvalakihez lépett oda. Át is ölelte, de csak annyit sikerült mondania: „Tanár néni, nagyon köszönöm!”

Szép rendet sugall a történet: a tanítványok visszatérnek a Mesterhez, és beszámolnak az elért eredményről. Korábban volt már egy sikertelen próbálkozásuk (9:40). Most nagy az örömük: nemcsak tanúi, hanem eszközei lehettek a démonvilág vereségének. Velük örül az Úr is. Amik történtek, azok a felülről áradó isteni hatalom jelei. És elhangzik az ígéret, hogy az Atyától Jézus Krisztus által kapott erő kísérni fogja továbbra is a missziómunkát.

Minél magasabb polcra kerül valaki – figyelmeztetnek a bölcsek – annál nagyobb veszélyt jelent az a bizonyos „hübrisz”, a büszkeség. Sikereimnek sok más ember is a kovácsa. Alázattal ezt sűrűn számba kell vennem. A tanítvány az eredményre kevésbé figyeljen – a Mester itt főképpen erre tanít. Inkább arra, hogy Isten nyilvántartja őt, mint aki az örök élet részese. Egyáltalán lehetővé is ez teszi a szolgálatot.

Szilágyi László

DÉLUTÁN | 

Szolgálat egy életen át

Igehely: 1Sám 12:3-5, 20-25; Kulcsige: 1Sám 12:23 „Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra.”

„Tegnap este telefonon beszéltem Jimmy Carter-rel” – mondotta az amerikai elnök a beiktatási ceremónián, tavaly január 20-án. A mindmáig hűséges baptista atyánkfia – körülbelül a korára való tekintettel (96-ot már betöltött ekkor), és lehet, hogy a járvány miatt is – nem vett részt az ünnepségen. Carter olyan régen, negyven évvel azelőtt fejezte be első és egyetlen elnöki mandátumát, hogy akár már el is feledkezhettek volna róla. Ez a gesztus a személye és a szolgálata iránti tisztelet és megbecsülés magas fokú jelének tűnt.

Sámuel próféta megöregedett, tisztségét leteszi. Jó lelkiismerettel áll a nép elé, mintha csak egy bírósági tárgyaláson lenne. Az erőszak és igazságtalanság kérdésében nincs senki, aki rosszat mondhatott volna róla. Vele végéhez ért a bírák kora, immár van királya a népnek. Ha meg is történt a rossz, újabb ne kövesse – kéri a népet –, az élő Istentől ne forduljanak a bálványokhoz, és szolgáljanak hűségesen. A prófétai-papi szolgálatra és a közbenjáró imádságra továbbra is szükség van. Ennek gyakorlását Sámuel magára nézve is kötelezőnek tartja.

Szilágyi László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 2:1–18; Kulcsige: 2Kir 2:11 „Amikor azután tovább mentek, és beszélgettek, hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.”

Erre a történetre gyakran úgy szoktunk hivatkozni, mint amikor Illés tüzes szekéren ragadtatik el az Úrhoz. Az ige viszont csak annyit említ, hogy ,,Hirtelen egy tüzes harci kocsi jelent meg tüzes lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Így ment föl Illés forgószélben az égbe.” De valóban a tüzes szekér is jelen volt. Elizeus szempontjából jelentős, hogy élete következő nagy krízisében lát újra tüzes szekereket (2Kir 6:17). A tűz jellemzően Isten ítéleteként jelenik meg, az Édenből való kiűzetés óta (tüzes pallos).