2022. május 23., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az ember helye a teremtésben

Igehely: Zsolt 8:1-9; Kulcsige: Zsolt 8:5 „Micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?”

Hol a helyünk? – talán ez az a kérdés, amivel az ember már születése után találkozik. Az egyén a családban, az iskolában, a társadalomban folyton szembesül ezzel a kihívással. Isten Szentlelke Dávid zsoltárában erre a kérdésre fontos választ ad, és ha hittel el tudjuk fogadni, nagy segítségünkre lehet a mindennapok kihívásai közepette.

Isten világossá teszi, hogy Ő a középpont, és mindennek Hozzá kell igazodnia. Minden az Ő dicsőségére teremtetett földön és égen, és legfőbb célja ennek betöltése. Ennek megfelelően a csecsemők és gyermekek is az Ő dicsőségét hirdetik mindenkinek, még az ellenségnek is. A teremtett világ is ezt a célt szolgálja, az ember is ezért ruháztatott fel dicsőséggel és méltósággal, hogy létével, munkájával a Teremtő dicsőségét szolgálja.

A bűn azonban megrontotta Isten és az Őt képviselő ember viszonyát, amikor az ember átállt az ellenség (Sátán) oldalára. A második Ádám (Jézus Krisztus) kereszthalálával ezt a kapcsolatot akarja helyreállítani. Ma még mindenkit hív! Téged is, hogy állj vissza az Ő oldalára, és állj a helyedre. Te megtetted már ezt? Látszik ez az életedben?

Barabás Zoltán

DÉLUTÁN | 

A Szentháromság egységes munkája

Igehely: Tit 3:4-7; Kulcsige: Tit 3:6 „Akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által.”

„Mi tisztít meg bűnömtől?” – teszi fel a kérdést énekünk, és jön is rá a válasz: „Csak a Bárány Jézus vére”. Pál világosan felhívja Titusz figyelmét, hogy engedelmeskedjenek (1 -2. v.), emlékeztetve őket régi, bűnös életmódjukra (3. v.). Ezt a nyomorúságos állapotot szakította meg Isten az Ő jóságából, amikor szeretete megjelent a mi megtartásunkra. Mindez Fiában öltött testet, hogy megállítsa a mi pokol felé való menetelésünket az Ő vére árán.

Váltsága érvényes a múltban, a jelenben és a jövőben elkövetett bűnök bocsánatára, de nem a jó cselekedeteinkért, hanem irgalomból tartott meg. Nem a jó emberek üdvözülnek, hanem a megváltott bűnösök. Nem a mi igazságunk és igaz cselekedeteink számítanak, hanem csakis kegyelemből üdvözülünk, hit által. Ennek szellemi megvalósulása „az újjászületés fürdője”, amelyet nem kell a bemerítéssel összetévesztenünk, hiszen ez a Szentlélek újjáteremtő munkája által valósul meg (2Kor 5:17). Mindez bőségesen kiárad a Krisztus Jézus érdeméért. Így válik láthatóvá a Szentháromság csodálatos munkája a bűnös ember újjáteremtésében. Így kegyelemből Isten igaznak tekint, és így válunk az örök élet, és vele az örök áldások várományosaivá. Hiszed-e ezt?

Barabás Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”

Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).