Igehely: ApCsel 19:8-10; Kulcsige: ApCsel 19:8 „Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól.”
„Csak bátran! Menni fog! Meg tudod csinálni!” Egy nagyon fontos nap kezdetén, álmosan állva a tükör előtt elhangozhatnak hasonló önszuggeráló mondatok. De Pál apostol nem így lett bátor hirdetője az evangéliumnak, és még csak nem is egy napra szedte össze magát, hogy elmondjon egy nagy beszédet, majd könnyedén továbbállva, több napon át pihenje ki annak minden stresszét. Kétévi szolgálata Efézusban, meggyőző vitái, naponkénti tanításai a Tirannosz iskolájában valójában a Szentlélek rá gyakorolt nagy hatásáról beszélnek. Nincs ebben semmi trükk, csel, vagy jól kitalált módszer, a lényeg a Lélek. Akinek, ha szívedben szabad az útja, egyszerűen átsétál bebetonozottnak vélt korlátaidon, hogy oda vigyen el, ahová magadtól nem is mentél volna.
Mivel is bátoríthadnád magad a bizonyságtételre hosszú távon? Reggelente újra és újra mit is mondhatnál a tükör előtt? Ez az igeszakasz is jól mutatja, hogy evangelizáló élet csakis a Lélekkel sikeres, nélküle pedig semmilyen.
Krivácsy Zoltán
Mózes éneke
Igehely: 2Móz 15:1-19; Kulcsige: 2Móz 15:2 „Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.”
A beszédben nehézkes Mózes a nagy szabadulás után könnyedén mond éneket. Szavai részletesen írják le az Úr nagy tetteit: „kőként szálltak a mélybe”, „szétzúzza az ellenséget”, „nagy fenséggel elsöpröd támadóidat”, „mint ólom, merültek el a hatalmas vízben”. Részletes, mert hatalmas dolog történt, van, mit mesélnie róla. Cselekvő Isten az ÚR, félelmetes és hatalmas, nagy az Ő szabadítása, és pont a nagy szabadítása által látja meg nép, milyen nagy az ő Istene. Már nemcsak az atyáik Istene, de az övék is. „Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.”
Szükséges, hogy az Isten gyermekei kijöjjenek „Egyiptomból”, és megtapasztalják a Felséges nagy szabadítását. Mert Ő nemcsak a teremtőd, nemcsak egy távoli Isten, hanem a szabadítód. A foglyok éneke ez, akiknek leverték rabláncaikat, és most szabadok, akiknek nem volt esélyük, de volt Istenük. Nem is angyalok éneklik, hanem emberek, mert ajkukon másképp cseng a dallam. Ha már kijöttél „Egyiptomból”, ez az ének nemcsak a Mózesé, hanem a tied is.
Krivácsy Zoltán