Igehely: 1Tim 3:1-13; Kulcsige: 1Tim 3:5 „Mert ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni Isten egyházára?”
A családfő felelőssége, hogy övéit engedelmességben, tisztességben nevelje, vezesse. A családfőnek valósággal jelen kell lennie a családjában, annak érdekében, hogy jól igazgassa azt. Az ördög manapság sok férjet, édesapát becsap azzal, hogy ráveszi: mindennel foglalkozzon, csak pont a családjának a lelki terelgetésével ne. Sok édesapa, miután hazamegy a munkából, mértéktelenül elkezd az internettel, tévével vagy más egyébbel foglalkozni.
Fontos meglátni igénk alapján, hogy nem tudjuk istenfélelemben nevelni gyermekeinket, ha nem töltünk időt velük. Amikor együtt vagyunk, a lelki növekedésükben kell segítenünk őket. Nem könnyű feladat, épp ezért nem lehet csak napi néhány percet szánni arra, hogy beszélgessünk kedvesünkkel, gyermekeinkkel.
Bárcsak Isten gazdag kegyelme által szívünkre helyezné azt, hogy mekkora ajándékot kaptunk tőle azáltal, hogy családot adott nekünk! Kedves testvéreim, mivel foglalkozunk otthon a legtöbbet? Mikor otthon vagyunk, a lelkünk, szívünk is otthon van, vagy csak testben vagyunk jelen? Isten segítsen minket a helyes családfői szolgálat elvégzésére!
Bihari Gergely
Jákób és József
Igehely: 1Móz 37:1-14; Kulcsige: 1Móz 37:3 „De Izráel Józsefet minden fiánál jobban szerette, mert öregkorában született, és egy tarka ruhát csináltatott neki.”
A bölcs ember képes tanulni hibáiból és tapasztalataiból. Jákób mindkét területen melléfogott. Nem tanult szülei példájából, hogy a kivételezés a gyermekek között csak feszültséget szül. Jákób is látványosan jobban szerette Józsefet, mint a többi gyermekét, aminek következtében gyűlölködés alakult ki. Továbbá Jákób elfelejtette Isten végtelen kegyelmét, hatalmát. Nem bízott József álmában, lehetetlennek tűnt neki, elfogadhatatlannak. Pedig ő maga is kapott egy csodálatos ígéretet menekülése közben, a „létrás álmában”, hogy Isten jelenléte, gondviselése végig kísérni fogja.
Sokszor könnyű nekünk mások hibáját előtérbe helyezni, viszont annál nehezebb elismerni, hogy mi is számtalanszor elkövetjük elődeink hibáit. Ne tegyünk különbséget gyermekeink közt, hiszen adottságaiktól függetlenül mindegyik Isten ajándéka. Ugyanakkor, ha mi megtapasztaltuk Isten szeretetét, akkor hadd tudjuk bátorítani gyermekeinket olyankor is, amikor talán számunkra felfoghatatlan dolgokat mondanak, ha azzal Isten jellemének, kijelentett akaratának nem mondanak ellent. Segítsen bennünket erre az Úr!
Bihari Gergely
