Igehely: 2Krón 7:11-22; Kulcsige: 2Krón 7:14 „De megalázza magát népem, amelyet rólam neveztek el, ha imádkoznak, keresnek engem és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.”
Mérhetetlen kiváltság, hogy a mindenható Isten megszólít bennünket, földi alkotásait. Amiképpen szólt annak idején Salamonhoz, ma is szól hozzánk a kinyilatkoztatott Szentírás szavain keresztül, újra meg újra. Sokat mondó az a tény is, hogy az Úr már második alkalommal jelent meg Salamonnak és beszélt hozzá. Első alkalommal uralkodása kezdeti szakaszában szólította meg, azt követően, hogy Salamon fölment az Úr színe előtt álló rézoltárhoz, amely a kijelentés sátránál volt felállítva, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta az Úrnak.
Az Úr újbóli megjelenése és beszéde Salamonhoz, a jeruzsálemi templom felépítését követően történt. Csodálatos biztatásként hangzik Salamon számára Isten kijelentése: „Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául.” (12. v.) Nincs is annál bátorítóbb, mint tudni, hogy van lehetőség találkozni az Úrral. Az ószövetségi, Istenben hívő ember számára a templom jelentette az Istennel való találkozás helyét, ahol áldozatot lehet bemutatni az elkövetett bűnökért, így pedig bocsánatot nyerni az Úrtól.
Milyen nagy kegyelem, hogy újszövetségi hívőkként is van lehetőségünk kapcsolatban lenni az Úrral. Krisztus helyettesítő áldozata által nyerhetjük bűneink bocsánatát, a szívünkbe kitöltetett Szentlélek által pedig egészen bensőséges, apa-fiú kapcsolatot ápolhatunk mennyei Atyánkkal.
Mindenféle kapcsolat esetében fennáll azonban annak a lehetősége is, hogy a kapcsolat bizonyos okok miatt meglazulhat. Nem mentes ez alól az Istennel való kapcsolatunk sem. A Salamonnak adott figyelmeztetésben Isten felhívja erre a figyelmünket. Amennyiben Isten népe, illetve Isten gyermeke elfordul az Úrtól, hűtlenné válik és elhagyja az Úr rendelkezéseit és parancsolatait, akkor nem számíthat a kapcsolatból fakadó áldásokra sem.
Hála a helyreállás lehetősége még nyitva áll Isten népe előtt. A teljes szívvel történő Istenhez fordulás, az őszinte megalázkodás, a bűnbánat és megtérés meghozza gyümölcsét. Példa erre sok meggyengült hívő ember helyreállása, és az Úr népe által átélt sok-sok megújulás.
Milyen rendszerességgel tud szólni hozzád az Úr az Ő igéje által? Lelki életed milyen szakaszában vagy jelenleg: erős a hitben vagy megerőtlenedve?
Horváth Ferenc
Könyörögjünk Istent egész életünkben tökéletesen követő lelkületért! - 4Móz 14:24
A mennyek országa fiainak boldogsága – Mt 5:1-16 (Mt 5:16)
Igaz Bíró az Isten
Igehely: Zsolt 7:1-18; Kulcsige: Zsolt 7:12 „Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.”
Valószínű, hogy a 7. Zsoltár akkor született, amikor Dávidot, aki éppen fia, Absolon elől menekült, a benjámini Simei szidalmazta, kővel dobálta és vérszopónak nevezte. (A benjámini Kúsról másutt nem találunk említést, a 2Sám 16:5-11 szerint viszont Dávidot a benjámini Simei ócsárolta.) Úgy látszott, hogy Dávidnak sem jogalapja, sem ereje nem volt megtorolni Simein a szidalmat. Jogalapja azért nem volt, mert házasságot tört, amelyért akkoriban valójában megkövezés járt. Ereje pedig azért nem volt, mert éppen ekkor látszott porba hullani saját királyi uralma, ahogy Absolon királysága egyre feljebb emelkedett.
Azért fontos ezt mindjárt az elején tisztáznunk, hogy láthassuk, ez is olyan zsoltár, amely a szükség és a nyomorúság idején íródott. Akinek azonban Istennel rendezve vannak a dolgai, az nyugodt marad az ellenség gyalázkodásai közben is. Dávid tudta, hogy a legnagyobb szükség idején is bizalommal fordulhat Istenhez, és segítségül hívhatja Őt. Éppen így tudhatjuk mi is, hogy még ha összecsapnak is fejünk fölött a hullámok, ha el is vész minden reménysugár, a szabadítás és az oltalom az Úrnál van.
Dávid, a zsoltáríró, igazságtalan rágalmaktól terhelve hívta segítségül Istent. Arra kérte az Urat, hogy legyen a védelmezője, a szabadítója és igaz bírája. Hiszen semmi sem lehet annál fontosabb, mint elismerni, hogy „igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.” (12. vers) Ezért jó magunkat rábíznunk az isteni igazságszolgáltatásra, hiszen Istent nem lehet sohasem elfogultsággal vádolni, az Ő ítéletei mindig helyesek és igazak.
A zsoltár elején arról olvashattunk, hogy Dávidot a szorongattatás és a megaláztatás önvizsgálatra késztette. Mindaz, amit a zsoltárban megfogalmazott, az valójában egy becsületes önvizsgálatnak volt az eredménye. Simei szidalmainak hatására Dávid alapos önvizsgálatot tartott. Ennek eredményeként akadályozta meg kísérőit abban, hogy leüssék és elhallgattassák Simeit. Sőt, azt mondta, hogy az Úr adta Simei szájába a szidalmakat.
Komoly figyelmeztetés ez számunkra is, testvéreim! Amikor úgy tűnik, hogy rosszul mennek a dolgaink, amikor kudarcok és bajok vesznek körül, akkor merüljünk el őszintén szívünknek a megvizsgálásába. Vizsgáljuk meg őszintén, nincs-e az életünkben valamilyen hamisság. Az ilyen őszinte önvizsgálatnak lehet csak az eredménye a tiszta lelkiismeret Dávid is, az önvizsgálatot követően tudhatta, hogy sem a lelkiismerete, sem az Úr nem vádolta őt azzal a gonoszsággal, amit ellene vádként felhoztak.
Horváth Ferenc
