2022. december 28., szerda

DÉLELŐTT | 
Az Isten-Ige közel van

Igehely: Róm 10:4-13; Kulcsige: Róm 10:8 „Hanem mit mond? »Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben«, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk.”

„A törvény végcélja Krisztus” – mondja az Ige. Sokan a fordítottját gondolták: azt, hogy Krisztus végcélja a törvény. Ezek a zsinagógafők nem tudtak örvendezni a betegek gyógyulásán. Felhorkantak a kalásztépés miatt. Megbotránkoztak. Duzzogtak. A Messiással is megszámoltatták volna a szombatnapi lépéseit. A mai „zsinagógafőktől” is távol van Krisztus, mert Ő ma is gyógyít, ma is hagyja a tanítványait kalászt tépni, és ma sem számolgatja a lépéseit szombatnapon. Krisztus azokhoz van közel, akik segítségére szorultan kezüket nyújtják felé; akik teljes szívvel hiszik, hogy az Atya felemelte Őt mindenek fölé; akik hangosan is vallják, hogy Ő az Úr, és előtte hódolnak testestől, lelkestől. Akikhez közel van az Ige, akikben diadalmasan uralkodik az Ige, azok tapasztalják az Isten szeretetének bőkezűségét, nagyvonalúságát. Akikhez közel van az Ige, azok gyönyörködnek a testvéri közösség színpompás egységében. Akikhez közel van az Ige, nem szégyenülnek meg soha. Akikhez közel van az Ige, azokhoz közel van a menny is. Hála érte!

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

„Emeld föl tekintetedet!”

Igehely: Ézs 60:1-14; Kulcsige: Ézs 60:4 „Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és már jönnek hozzád: fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák.”

Az Ige több helyen buzdít arra, hogy emeljük fel a fejünket, emeljük fel a tekintetünket. Teszi ezt azért, mert mi rendszerint – az új élet természetével ellentétes módon – fejünket lehorgasztva járunk, lefelé nézünk. És mit látunk? A vesztébe rohanó világot, betegségek hullámverését, gondok rögeit, töviseket, bogáncsokat. Néha, a szebb pillanatatokban, meg-megállunk egy-egy pocsolya előtt, és gyönyörködünk a visszatükröződő csillagokban. Pedig a valódi csillagok a magasságban vannak! Onnan, fentről jön a mi segítségünk, attól, aki az eget és a földet alkotta (Zsolt 120:1-2)! A kiválasztottság papi öntudatával kellene kiegyenesedni, és meglátni, hogy áldások felhői tornyosulnak, kincsekkel megrakott szerekek és élet-hajók közelednek, s csattogó galambszárnyakon jön a boldogabb jövő. Vajon nem csupán hiú ábránd mindez? Bizonnyal nem! Isten szava harsogja fennen: Krisztusban mindent nekünk adott! Őbenne örökösök vagyunk a fiúság jogán! Észrevetted-e, átvetted-e ma a körülötted lévő, számodra fenntartott áldásokat? Lehet, nem emelted fel kellőképpen a tekintetedet, a szívedet. Tedd most!

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?