2023. október 6., péntek

DÉLELŐTT | 
A bölcs öregember Istenbe veti bizodalmát

Igehely: Zsolt 71:1-21; Kulcsige: Zsolt 71:9 „Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!”

Idősek otthonában járva sokszor hallok ilyeneket: „Az én fiam Ausztráliában lakik, nagyvállalkozó!” „Az én fiam Kanadában van.” „A fiam orvos Pécsett!” Vagy olyan is volt: „A lányom ismert színésznő.” S a kérdésemre, hogy mikor voltak magánál itt? A válasz legtöbb esetben, hogy „ó, már több mint 2-3 éve”.
Többször hallottam a panaszos megjegyzést: „Ó, testvér, kinek kell ma az öregember!” A válasz az, hogy az Úrnak! Ő még késő vénségében sem hagyja el az embert (18.v.). Dávid ezt mondja: „Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem!” (Zsolt 27:10). „Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad” (Ézs 49:15)! Édesapámtól sokszor hallottam ezt a versidézetet: „Akinek a földön már senkije sincsen, ne féljen, mert felfogja ügyét a Jóisten!”
Kedves fiatal testvérek! Ne féljetek az öregedéstől! És ti, idős testvérek, örüljetek annak, hogy van Atyátok a mennyben, aki gondot visel! „Atyám a mennyekben, folyvást vigyáz rám... Az övé vagyok, gyermeke vagyok. Gondot visel rólam az Úr, mert övé vagyok. Én gyermeke lettem, Atyám ő nekem, megóvja gonosztól földi életem… tudom, mennybe visz fel, mert övé vagyok!” (HH 53.)

Dóczé Bálint

DÉLUTÁN | 

Az Úr dicsősége ismét látható lesz

Igehely: Ézs 35:1-10; Kulcsige: Ézs 35:2 „Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és a Sárón díszében. Meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát.”

Koronavírusos vagyok éppen. Aki volt már benne, tudja, milyen. Remegek a láztól, minden porcikám fáj, alig bírok járni, torkom kiszáradt, bedagadt. Emberek közé sem lehet menni, elkülönülten, imádkozva várom a gyógyulást. De jó arra gondolni, hogy ez a betegség is elmúlik, és minden úgy lesz, amint volt. 
Egyre nehezebb időket élünk. A koronavírus, a háború, a gazdasági válság sokakban félelmet kelt. Azt mondják, úgy hívő, mint nem hívő szakértők, hogy már semmi sem lesz úgy, mint volt, sőt, mindig minden rosszabb lesz. De az Úr megváltottai nem a félelemnek lelkét kapták. Ugye, testvérem, te nem félsz a jövőtől? Az Úr Jézus azt mondja: „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok” (Lk 21:28). Biztatlak benneteket, kedves olvasóim, az énekíróval: „Egy nap mindent újjá teszel, Jézus. Egy nap minden sebünk beforr. A régiek mind eltűnnek ott, nincs több könny. Ott majd minden értelmet nyer, Jézus. Minden kérdés választ talál, gyötrő érzés nem kínoz már, nincs félelem. Együtt mind, ott a mennyben, egész lényünk az öröm járja át, köztünk áll majd Jézus, és harsogjuk a győzelem dalát.”

Dóczé Bálint 

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?