2022. december 28., szerda

DÉLELŐTT | 
Az Isten-Ige közel van

Igehely: Róm 10:4-13; Kulcsige: Róm 10:8 „Hanem mit mond? »Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben«, mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk.”

„A törvény végcélja Krisztus” – mondja az Ige. Sokan a fordítottját gondolták: azt, hogy Krisztus végcélja a törvény. Ezek a zsinagógafők nem tudtak örvendezni a betegek gyógyulásán. Felhorkantak a kalásztépés miatt. Megbotránkoztak. Duzzogtak. A Messiással is megszámoltatták volna a szombatnapi lépéseit. A mai „zsinagógafőktől” is távol van Krisztus, mert Ő ma is gyógyít, ma is hagyja a tanítványait kalászt tépni, és ma sem számolgatja a lépéseit szombatnapon. Krisztus azokhoz van közel, akik segítségére szorultan kezüket nyújtják felé; akik teljes szívvel hiszik, hogy az Atya felemelte Őt mindenek fölé; akik hangosan is vallják, hogy Ő az Úr, és előtte hódolnak testestől, lelkestől. Akikhez közel van az Ige, akikben diadalmasan uralkodik az Ige, azok tapasztalják az Isten szeretetének bőkezűségét, nagyvonalúságát. Akikhez közel van az Ige, azok gyönyörködnek a testvéri közösség színpompás egységében. Akikhez közel van az Ige, nem szégyenülnek meg soha. Akikhez közel van az Ige, azokhoz közel van a menny is. Hála érte!

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

„Emeld föl tekintetedet!”

Igehely: Ézs 60:1-14; Kulcsige: Ézs 60:4 „Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és már jönnek hozzád: fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák.”

Az Ige több helyen buzdít arra, hogy emeljük fel a fejünket, emeljük fel a tekintetünket. Teszi ezt azért, mert mi rendszerint – az új élet természetével ellentétes módon – fejünket lehorgasztva járunk, lefelé nézünk. És mit látunk? A vesztébe rohanó világot, betegségek hullámverését, gondok rögeit, töviseket, bogáncsokat. Néha, a szebb pillanatatokban, meg-megállunk egy-egy pocsolya előtt, és gyönyörködünk a visszatükröződő csillagokban. Pedig a valódi csillagok a magasságban vannak! Onnan, fentről jön a mi segítségünk, attól, aki az eget és a földet alkotta (Zsolt 120:1-2)! A kiválasztottság papi öntudatával kellene kiegyenesedni, és meglátni, hogy áldások felhői tornyosulnak, kincsekkel megrakott szerekek és élet-hajók közelednek, s csattogó galambszárnyakon jön a boldogabb jövő. Vajon nem csupán hiú ábránd mindez? Bizonnyal nem! Isten szava harsogja fennen: Krisztusban mindent nekünk adott! Őbenne örökösök vagyunk a fiúság jogán! Észrevetted-e, átvetted-e ma a körülötted lévő, számodra fenntartott áldásokat? Lehet, nem emelted fel kellőképpen a tekintetedet, a szívedet. Tedd most!

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.