2022. december 13., kedd

DÉLELŐTT | 
Az Úr ígéretei beteljesülésének felismerése

Igehely: Mt 11:7-15; Kulcsige: Mt 11:14 „És ha el akarjátok fogadni, ő maga Illés, akinek el kellett jönnie.”

Ma reggeli igeszakaszunkban már beteljesedve látjuk azt, amiről a tegnapi és tegnapelőtti próféciák szóltak. Az Úr ígéretének beteljesülését nem ember állapította meg, hanem maga Krisztus jelentette ki. De mégis miért volt annyira fontos, hogy Izráel népe felismerje Bemerítő János esetében az ézsaiási és malakiási próféciák beteljesedését? Azért, mert a Messiás eljövetelét Illés megjelenésének kellett megelőznie. Ezt sokan, sajnos, nem ismerték fel Bemerítő Jánosban, aki az Úr előtt járt Illés lelkével és erejével. Pedig annyira egyértelmű és nyilvánvaló lett volna ez az értelmes megfigyelők számára!

Isten ígéreteinek beteljesülése mindig az Ő akaratának megfelelően történik, úgy, ahogy azt jónak látja, és az által, akit kiválaszt. Nem Istennek kell a mi elképzeléseinkhez alkalmazkodnia, hanem nekünk kell Őt jobban megismernünk, hogy felismerhessük munkáját, követeit és tervét. Kérjünk ma ehhez Istentől hitet és bölcsességet!

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

„Többé nem rejtem el orcámat előlük”

Igehely: Ez 39:21-29: Kulcsige: Ez 39:29 „Többé nem rejtem el orcámat előlük, mert kitöltöm majd lelkemet Izráel házára – így szól az én Uram, az Úr.”

A lelki megújulás egyik legszebb ajándéka az Isten és a gyermeke közötti kapcsolat helyreállása. Bár az Úr nem szűnik meg Istene lenni a hívőnek akkor sem, amikor ő a lelki hanyatlás következményét szenvedi (28. v), azt az időszakot nem az a meghitt egység jellemzi, amit Isten a gyermekével való kapcsolatának szánt. Hogyan is lehetne egység, amikor bűn ékeli be magát közénk és a szent Isten közé?! De az Úr ígérete ma is érvényes: a megújult kapcsolatban Isten soha nem rejti el orcáját gyermeke elől, a megújult kapcsolatból soha nem fog hiányozni Isten jelenléte és az ezzel járó minden áldás.

Az év végéhez közeledve vessünk egy alapos és őszinte pillantást lelki életünk minőségére! Mi jellemző jelenünkre: az Isten jelenlétének öröme, vagy a fokozatos hanyatlás, az elhidegülés? Amennyiben az első, adjunk ezért hálát, hiszen ez se a mi érdemünk: Urunk kegyelmének köszönhető. Ha a második, akkor bátran, de sürgősen folyamodjunk Isten megújító erejéhez!

Szűcs Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”

Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?