2022. augusztus 3., szerda

DÉLELŐTT | 
Adjátok meg a tiszteletet!

Igehely: 1Pt 2:13-17; Kulcsige: 1Pt 2:17 „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.”

1.) A hívő ember legyen tisztelettudó. Különösen azok felé, akiknek jár a tisztelet, legyen az iskola- vagy városvezető, cégigazgató, tanár, főnök stb. Erre nevelnünk kell gyermekeinket, és példát is kell mutatnunk ebben egymásnak. De ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha az énünk a helyén van – vagyis Krisztussal a kereszten. Segíts, Uram ma is meghalni magamnak, hogy éljek neked!

2.) A hívő ember legyen testvérszerető: „A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róm 12:9-10 Károli). Bennünk ez nincs meg, és nem is tudjuk kipréselni, de a bennünk lévő Szentlélek, ha függünk tőle, meg tudja teremni.

3.) A hívő ember legyen példamutató: „hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (15. v.), és „hogyha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”

4.) A hívő ember legyen szabad. Soha ne használjuk „szabadságunkat” a gonoszság kimagyarázására. Melyik területen kell a legtöbbet fejlődnöm? Mihez kérek ma reggel erőt?

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

Színed elé járulok, Uram

Igehely: Jón 2:1-11; Kulcsige: Jón 2:3 „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.”

A Jónás esete jól illusztrálja, hogy nem mindengy, mikor és hogyan járulok az Úr elé. Csak a bajban, a szorult helyzetben jövök? Akkor sokan kiáltanak fel, de az Úr szolgája mindig az Úr jelenlétében kell legyen, őt kell keresse. Ha Jónás ezt tette volna, akkor nem kerül a mélységbe, a hal gyomrába, a halál torkába. Ebből következik, hogy vannak olyan mélységek, amelyek elkerülhetőek, ha az Úrra figyelünk, engedelmeskedünk. 1.) Hithű zsidóként Jónás megvallja, hogy minden, ami vele történik, nem a véletlenek sora, hanem az Isten rendeléséből van, mert tudja, mindent Isten irányít. 2.) Szívében Jeruzsálem felé fordul és az Úr temploma felé vágyódik, az istentisztelet, az Úrral való kapcsolat helyére (5. v.). 3.) Az Úr szabadíthatja meg és szabadította meg, mert az Úr mindenünnen, még a hal gyomrából is képes meghallani és meghallgatni az imádságot (7-8. és 10c. v.). 4.) Akik bálványokat imádnak, azokhoz ragaszkodnak, de reményük nincs, mert mindenkinek jótevője Isten (9. v.). 5.) Hálát ad és fogadalmakat tesz. De valami hiányzik imájából: a bűnvallás és bűnbánat. Ne csak vallásosság legyen a hívő életünk, hanem őszinte kapcsolat!

Hogyan és mikor járulok én az Úr elé ?

Kelemen J. Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.