Igehely: Ezsd 7:1-10, 27-28; Kulcsige: Ezsd 7:10 „Mert Ezsdrás szívből törekedett arra, hogy kutassa és teljesítse az Úr törvényét, és tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és előírásokat.”
Sok vita folyik a vezetőkről. Az állam, de mi, a vezetettek is különféle elvárásokat támasztunk velük szemben. Mindeniket lehetetlen teljesíteniük. Nemcsak nekünk, embereknek van elvárásunk tőlük, véleményünk róluk, hanem az Úrnak is.
Az alkalmas vezetők átveszik elődeik pozitív példáját, tanulnak tapasztalataikból. Nem kápráztatja el őket a fejlettebb népek, nagyhatalmak életszínvonala, sikere. Értékelik népüket. Együtt éreznek vele. Nem feledhetik igazi hazájukat. Keresik a hazautat. Nem mondanak le Isten helyreállításáról, ígéreteiről, tervéről.
Ha a vezetők alaposan ismerik az Úr igéjét, ha teljesítik is azt egyéni és családi, sőt társadalmi életükben, ha másokat is arra tanítanak példájukkal és szavaikkal, akkor Ezsdrás paphoz hasonlóan velük lesz az Úr ereje, jóakarata és hatalma. Isten kegyelme és keze rajtuk nyugszik. Ez többet ér minden emberi elismerésnél.
Az alkalmas vezetők alázattal és hittel mernek nagy és szükséges dolgokat kérni népük számára. Mivel Ezsdrás írástudó szívből törekedett arra, hogy a lehető legjobban ismerje, alkalmazza és megismertesse népével is Istenének akaratát, több ajándékot kapott tőle. Királya, Artahsasztá teljesítette minden kérését a Jeruzsálembe való visszatérésüket tekintve. Bátorságot kapott, megerősödött a hazautazás alapos, részletes megtervezésére és megszervezésére. Az Úrban bízva embereket gyűjtött Isten tervének megvalósítására. A jó, a páratlan lehetőség veszedelmes útját együtt tette meg a rábízottakkal. Békében, biztonságban, épségben megérkeztek Jeruzsálembe, az ígért földre, földi hazájukba.
Az alkalmas vezető hálásan és nyilvánosan ismer el, és köszön meg minden segítséget, amit kap. Azokban is látja, tapasztalja Isten eszközeinek szeretetét. Mindezért az Urat áldja. Neki ad dicsőséget.
Népük, vezetettjeik is egyre jobban megismerik így az Urat! Életútjuk, pályafutásuk végén tudjuk a legpontosabban mérlegelni az adott vezetőkkel közösen eltöltött időt.
Vass Gergely
Adjunk hálát a gyülekezetek gondjait felvállaló vezetőkért! - 2Kor 11:28
A mennyek országa fiainak félelmei – Mt 16:13-26 (Mt 16:24)
Dicsérjük lelkünk Pásztorát!
Igehely: Zsolt 95:1-11; Kulcsige: Zsolt 95:6 „Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!”
Sok ember annyira erősnek, felvilágosultnak, intelligensnek, szabadnak, tapasztaltnak képzeli magát, hogy úgy él, mint akinek egyáltalán nincs szüksége pásztorra! Ők saját maguk pásztorai. Számtalan ember, aki valamilyen mértékben elismeri, hogy mégiscsak jó, ha valaki vigyáz rájuk, elégedetlen a pásztorával, bárkiről legyen is szó. Többen vannak, akik egyedül csak Istent hajlandók elismerni Pásztorukként. Más tekintély figyelembe vételét haszontalannak, sőt károsnak tartják. Bibliánkat tanulmányozva meggyőződhetünk arról, hogy ír Főpásztorról. Ma róla kívánunk elmélkedni.
Az Úr, a mi Szabadítónk, nagy Istenünk, nagy Királyunk, bölcs, hatalmas és szerető Teremtőnk, jogos Tulajdonosunk, gyöngéd és hűséges Pásztorunk e zsoltár szerint is. Mi az Ő gondjára, kezére bízott juhai vagyunk. Másként: Vele szövetségben élő népe vagyunk! Kiváltság ez számunkra!
Pásztorsága alá tartozik egész lényünk: lelkünk-szellemünk és testünk. A továbbiakban csak lelkünk Pásztorának dicséretére kívánunk összpontosítani. Ezt tehetjük azzal, hogy benne, előtte és neki örvendezünk. Hálaadással megyünk eléje. Csodáljuk és elismerjük nagyságát minden más király és isten fölött. Alázattal, imádattal behódolunk neki, hódolunk előtte. Kemény helyett készséges szívvel figyeljük és hallgatjuk Őt. Kitörő ujjongással éneklünk Szabadítónk előtt. E bekezdésben említetteket külön-külön részletesebben tárgyaljuk a megkezdett hét esti elmélkedéseiben.
Dicsérjük lelkünk Pásztorát, mert eltervezett, megteremtett, kiválasztott, megváltott és elfogadott szent népe közé, a vele szoros közösségben élő, Őt jól ismerő nyájába! Dicsérjük lelkünk Pásztorát, mert mind a legelő, mind a nyáj az övé! Tökéletesen ismeri minden szükségünket, és minden adottsága, lehetősége megvan a legtökéletesebb gondoskodásra, vezetésre és védelemre (Zsolt 23:1-4). Dicsérjük lelkünk Pásztorát, mert nyája által kívánja megismertetni magát minden néppel! Ezért Szentlelke által szívünkbe írta Jézus példáját, igazságát, törvényét. Dicsérjük lelkünk Pásztorát, mert Jézus értünk halt, hogy ne legyünk a bűn, a Sátán, a világ áldozatai, hanem az Ő barátai!
Vass Gergely
