Igehely: Zsid 7:20-28; Kulcsige: Zsid 7:28 „Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.”
A legtisztább és legkészségesebb főpapok sem áldoztak örökké. Még ha nem is estek vétekbe, és nem váltak hűtlenekké elhívásukhoz, az Áron szerinti főpapok szolgálata nem lehetett vég nélküli, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni. Dicsőségüket és a kapott tiszteletet át kellett ruházniuk fiaikra. Nem tudták biztosítani, hogy áldozatuk és tanításuk révén a nép betartsa a szövetségből rájuk eső részt.
De ha örök az, aki saját magának a szolgálatába esketi, és örök maga a főpap is, Krisztus, mivel megmarad örökké, így amit elkezdett, azt be is tudja fejezni. Mivel Ő szent, és nem a bűnösök vonalából származik, áldoznia sem kell önmagáért, hanem amikor önmagát feláldozza, népe bűneiért teszi azt. Ő maga és áldozata is tökéletes, ezért elég egyszer meghozni, és az megtisztítja a lelkiismeretet, és tökéletessé tesz. Főpapi szolgálata erről győz meg minket, tanítása erre emlékezteti népét. Ha elkezdte bennünk a jó munkát, akkor be is fejezi, mivel a halál nem szakítja meg szolgálatát.
És mivel most magasabbra jutott az egeknél, örök közbenjárása az Atyát saját érdemeire emlékezteti. Mivel az Atya esküvel állította szolgálatba, szövetkezésük meghozza eredményét. Áldozata végérvényes. A Krisztus áldozati vérében kötött új szövetség üdvözíti az erőtlen embereket, és magához emeli őket, hogy ők is ott legyenek, ahol Ő van.
Tóth Miklós
Hallgassatok rám, és élni fogtok!
Igehely: Ézs 55:1–7; Kulcsige: Ézs 55:3 „Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen.”
Ézsaiás próféta, talán az Ószövetség legnagyobb evangélistája, szintén végtelenül szegénynek és eladósodottnak tekinti az embert. Kegyesnek lenni, áldást és életet nyerni önerőből lehetetlen. Jóllakni a puszta földjén lehetetlen. A szörnyű tényállás az, hogy nincs pénz. De még rosszabb, amikor ráadásul hiányzik a szomjúság és az éhség is. Amikor az ember elméjében téves a helyzetfelismerés, és ezt mondja: „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire”, de nem tudja, hogy ő „a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen” (Jel 3:17). Nem szívesen hallgat az ilyen ember a hívó szóra.
Ezért boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Milyen kedves a szomjazónak a csörgedező patak hangja! És milyen vonzó az éhezőnek az asztalhoz hívó kiáltás! Csak hallgatni kell engedelmesen, és a mennyei kenyérrel jóllakni. Nincs lelki kenyér Krisztuson kívül.
„Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön” – mondja az Úr Jézus. Aki szomjazik, mind jön, aki éhezik, mind vesz, és aki kér, mind kap! Hallgassatok rá, és élni fogtok!
Tóth Miklós