2021. október 19., kedd

DÉLELŐTT | 
A világ világossága

Igehely: Jn 8:12-14; Kulcsige: Jn 8:12 „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Nem szeretjük a sötétséget. Nincs biztonságérzetünk, nem tudunk tájékozódni, nincs életkedvünk. Ezért fényre van szükségünk. Az élővilágunknak is szüksége van rá. Mennyivel inkább igaz ez a szellemi világra! Az emberiség csak tapogatózik, vakon keresgéli az utat és megoldást, ami az életének értelmet adna, ami a lelkét megnyugtatná, ami biztosítaná, hogy jó irányba halad. Szeretne biztos lenni abban, hogy az út végén nem csalódik, hogy a célba ér. Jézus azt mondja, hogy Ő a megoldás, Őrá van szüksége ennek a világnak.

Jézus nélkül a történelem, a politika, a hatalmak, a jónak tűnő eszmék, a modern megoldások mind-mind zsákutca. Egyik a másik után mond csődöt. Szomorú, hogy nem akarja a világ ezt beismerni. Milyen kegyelem, hogy mindenki meghozhatja a saját személyes döntését! „Aki engem követ” – mondja Jézus. Én eldönthetem, hogy megyek Jézus után, hogy mutassa az utat, világítson előttem, nekem, bennem. Garanciát vállal, hogy nem fogok eltévedni, sem csalódni, mert enyém „az élet világossága.”

Milyen az életem? Világosságban járok? Jézust követem? Vagy még mindig sötétben tapogatózok?

Szűcs Zsolt

DÉLUTÁN | 

Új élet Béreában

Igehely: ApCsel 17:10–14; Kulcsige: ApCsel 17:11 „Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.” 

A Thesszalonikában kialakult üldözések miatt Pált és Silást Béreába küldték az atyafiak, ahol a zsinagógában folytatták az evangélium hirdetését. Az Úr, lehet, minket is új területekre küld, ha nagy az ellenségeskedés egy bizonyos helyen. Azt látjuk, hogy az új élet kibontakozása itt Béreában mintha könnyebben történne. Ők nemesebb lelkűek voltak a thesszalonikabelieknél: készséggel fogadták az igét, sőt az Írásokból tovább tudakozódtak, „ha úgy vannak-é ezek?”. 

Ma is vannak olyanok, akik fogadják az Ige tanítását, de jó lenne, ha meg is győződnének ezekről az Írásokat olvasva, hallgatva. Az evangélium hirdetése során ez meg is történhet, így hát még hűségesebben ki kell tartanunk az igehirdetésben, mert lesznek olyanok, akik az igét elfogadva majd meg akarnak győződni azok igazsága felől. 

Béreában új élet indult a misszió nyomán. De ebbe a Sátán sem tudott belenyugodni, mert a thesszalonikai zsidók ide is eljöttek, és felháborították a népet, így Pál kénytelen volt továbbmenni. 

Kérjük Istenünket, segítsen kitartással és bátorsággal hirdetni az igét, akár fogadják ezt, akár ellenkeznek vele. 

Kiss László

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.