2021. november 27., szombat

DÉLELŐTT | 
Tisztelettel az Úr felkentje iránt

Igehely: 1Sám 24:1-23; Kulcsige: 1Sám 24:7 „És ezt mondta embereinek: Mentsen meg az Úr attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az Úr fölkentje ellen, és kezet emeljek rá, hiszen az Úr fölkentje ő!”

Annak ellenére, hogy Saul üldözte Dávidot, az Úrnak más terve volt. Saul ugyanabba a barlangba ment szükségét végezni, amelyben Dávid rejtőzködött, viszont Dávid tisztelete az Úr felkentje iránt minden emberi értelmet felülhalad. Saul személyében az ő ellensége került kezébe, aki életére tört és mondhatta volna: az Úr kezembe adta az én ellenségemet, és most végzek vele egyszer és mindenkorra. De ő tudatában volt annak, hogy Sault a szuverén Isten ültette Izrael trónjára és csak neki van joga onnan eltávolítani és igazságot szolgáltatni.

A tisztelet nem csak egy erény, hanem Isten parancsolja, hogy tiszteljük a hatalmasságokat, legfőképpen Őt. „De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel” (1Tim 6:6, Károli fordítás). Megjegyzendő, hogy itt az istenfélelem tulajdonképpen Isten-tiszteletet jelent, mert az Isten-félelem egy olyan Isten iránti odaszánás, amelyből egy Istennek tetsző élet fakad.

Van benned tisztelet az Úr iránt és az ő felkentje iránt? Hogyan fejezed ki a tiszteletedet?

Vajda Miklós

DÉLUTÁN | 

Az atyák szívét a fiakhoz térítse

Igehely: Lk 1:13–17; Kulcsige: Lk 1:16–17 „Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”

A papi szolgálat végzése közben az Úr angyala megjelent az idős Zakariásnak a füstölő oltár mellett, és egy nehezen elfogadható ígéretet tett neki, éspedig azt, hogy az ő felesége, Erzsébet, fiat fog szülni neki. Az angyal nem csak a születendő fiú nevét mondta meg, hanem rávilágított János néhány jellemvonására is: 1. örömet szerez szüleinek; 2. nagy lesz az Úr előtt; 3. nazireusi életmódot választ; 4. már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel; 5. Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz; 6. az Úr előtt jár. Jézus Krisztus nem úgy beszél Bemerítő Jánosról, mint aki köpenyegforgató lett volna, hanem inkább szíveket forgató. „Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni?” (Mt 11:7) János nem olyan volt, mint egy szélingatta nádszál, neki szilárd jelleme volt, s azért volt képes az atyák szívét a fiakhoz téríteni.

A hívő emberek nem arra hívattak el, hogy köpönyegforgatók legyenek, hanem hogy felforgassák a világot és az atyák szívét a fiakhoz térítsék. Segítsen Isten bennünket ebben az erő feletti szolgálatban!

Vajda Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.