2021. május 19., szerda

DÉLELŐTT | 
Hit és engedelmesség

Igehely: Kol 2:8-15; Kulcsige: Kol 2:12 „A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.”

Mik azok az üres megtévesztések, bölcselkedések, emberi hagyományok, amik a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodnak? Minden, ami nem nyugszik meg a golgotai áldozat egyedül elégséges voltában; minden, ami a kegyesség látszatával ellene mond és tesz a szeretet törvényének; minden, ami nincs helyes hitből, és engedetlenség Krisztussal szemben. Ezekkel vigyázni kell, mert megszámlálhatatlanul sok és sokféle van belőlük, és könnyen rabul ejthetnek – hogy lelkiismeretünk megterhelődjön, hogy örömünk ne szárnyaljon, hogy békességünk ködként foszoljon széjjel. Ha bemerítésünk csakugyan a Krisztusnak való engedelmesség hit-lépése volt, akkor eltemettettünk a világ, a halál, a régi törvény, a holt cselekedetek számára, és feltámadtunk a menny, az élet, az új törvény, az élő szolgálat számára. Adóslevelünk érvénytelen, akárcsak az a sok erőfeszítés, amiket valaha üdvösségünk megszerzése érdekében, a magunk erejétől fogva tettünk. A hitetlenség és engedetlenség lelkülete és cselekedetei lefegyverzésre és megszégyenítésre valók. Miben kell ma engedelmeskedned, hogy szabad légy?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Erőben mutatkozik meg

Igehely: 1Pt 4:10–11; Kulcsige: 1Pt 4:11 „Ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

A Lélektől kapott erő nem arra való, hogy fitogtassák, hogy csodálat tárgyává tegye azt, akinek adatott, hanem arra, hogy az önzetlen, mások javát szolgáló, áldozatos lemondásra és jócselekedetekre képesítse a hívőt. Az erőre nagy szükség van a harc idején: hogy legyőzzük a szolgálat és önmegtagadás ellen rugódozó értelmünket, érzelmünket, akaratunkat – mert azt, aki saját indulatait legyőzi, nagyobbra tartja az Úr annál, aki várost vesz be. Az erőre nagy szükség van a külső nyomás idején: hogy össze ne roppanjunk a súly alatt, hanem oszlopként álljunk Istenünk házában. Az erőre nagy szükség van a teherhordozás idején: hogy saját keresztünket vigyük, ugyanakkor segíthessünk másoknak is terheik cipelésében. Emberi erőt meghaladó, állandó kihívások ezek! Izom, okosság, név, hangerő, hatalom mit sem használnak önmagukban – a Lélek ereje kell, ugyanaz a lelkület, amely Jézus Krisztusban is megvolt. Egyedül ez a lelkület és erő képesít arra az életvitelre és szolgálatra, amelyet értékelni fog az Úr, amikor megjelenik az Ő romolhatatlan igazságában.

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 3:1–13; Kulcsige: 1Thessz 3:3 „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.”

Pálnak az a nyugtalansága van most előttünk, amit mi is érzünk akkor, ha nem érünk el valakit, pedig tudjuk jól: még jó lenne ott lenni mellette, bátorítani, látni lépéseit, életét. Egyfajta szülői felelősség ez, amit Pál most lelki atyaként él meg. Azon töpreng az apostol: vajon elég erős-e a fiatal gyülekezet hite? Kézzel-lábbal törekszik, hogy ott legyen mellettük, de nem sikerül. Végül Timóteust küldi el hozzájuk maga helyett. Meg a leveleit.