2021. június 25., péntek

DÉLELŐTT | 
Jairus közbenjárása

Igehely: Lk 8:40-42, 49–56; Kulcsige: Lk 8:41-42a „Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lába elé borulva kérlelte, hogy jöjjön el a házába, mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, halálán van.”

Az Urat örömmel fogadók között volt egy személy, aki nem örvendezéssel várta Őt, hanem inkább reménységgel. Egy fájó szívű édesapának a legfőbb vágya az volt, hogy segítséget találjon. Fontosabb volt számára, mint bármi más, és mint égető tűz, emészthette szívét e teher. Egyetlen leánya súlyos betegségben szenvedett, és nem talált megoldásra eddig. Az édesapa számára, aki zsinagógai elöljáró, nem volt gond, hogy mindenki szeme láttára megalázkodjon Jézus előtt, hogy leboruljon, és könyörögjön gyermeke életéért. Kész volt bármit megtenni, csakhogy gyermeke életét megmentse.

A jó az volt, hogy Jairus tudta, kihez kell fordulnia, hogy segítséget kapjon. Tudta, hol van a jó forrás, amiből életet meríthet egyetlen gyermekének. Ez a forrás még ma is minden édesapa rendelkezésére áll, ma is lehet a Megváltóhoz fordulni, közbenjárni. Nála még a lehetetlen, reménytelen esetre is van megoldás, mint ahogy a Jairus leánya is új életet kapott. Jézus jelenlétében a szülők szívében ott maradhatott a reménység, sőt be is teljesült.

Édesapaként kész voltál mindig minden áldozatot vállalni gyermeked életéért?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

Az Úrnak tetsző böjt

Igehely: Ézs 58:6–14; Kulcsige: Ézs 58:6 „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!”

A keresztyén élet része az imádkozás és a böjt. Sajnos, ezt elhanyagolhatja az ember, vagy csak üres formasággá válhat az életében. Ézsaiás idejében az Úr panasszal fordult népe felé, mert a bensőséges szeretet helyett – aminek jellemeznie kellett volna Isten és a népe közötti kapcsolatot – csak a formaság maradt fent. Aki az Úrhoz közeledett, annak a cselekedetei nem igazolták, hogy az Ő akarata szerint akarja élni életét. Ez a kettős életmód nemcsak az ószövetségi időkben jelentett veszélyt, ez a mai világban is megkísérthet minket.

Az Úr világosan elmondja a próféta által, hogy milyen böjt kedves előtte. Olyan, ami nyomot hagy az ember életében, olyan, ami megváltoztatja az embert, olyan böjt, aminek a hatását meglátják a kívülvalók is.

Uram, őrizz meg minket az üres, formai vallásosságtól, adjál nekünk olyan lelki életet, ami cselekedeteinkben látható legyen a hétköznapjainkban! Segíts, hogy amire tanítasz minket, azt a gyakorlati életünk is tükrözze!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.