Igehely: Zsid 10:35-39; Kulcsige: Zsid 10:35 „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.”
Annak, aki Krisztusért üldözést szenved, talán megfordul a fejében, hogy ne adja–e fel a hitét. A levél írója bátorítja azokat, akik szenvedéseken mentek át, hogy megéri kitartani. Már csak kevés idő van hátra és a megjutalmazás közelebb van, mint gondolnák. Nem titok a Bibliában az, hogy jutalom vár azokra, akik nem hátrálnak meg, hanem végig hűségesek lesznek. Mózes is a megjutalmazásra tekintett és Ő különös munkát is végzett. (Zsid 11:26) Ösztönző és serkentő tudat a mennyei jutalom számontartása még akkor is, ha nem ez adja az erőt a kitartásra. Az Istenbe vetett kitartó bizalom a kulcs arra, hogy a mennyei jutalmat elnyerjük. Nem jár jutalom annak, aki nem hűséges végig. De a kitartó hűség egy serkentője az Isten által ígért megjutalmazás. Megéri kitartani és ez csak azután derül ki, miután már nem lehet változtatni. Talán akkor még visszafordulnánk, ha lehetne, s még hűségesebben járnánk. De onnan már nem lehet visszafordulni, ezért gondold át ma, hogy mennyire megéri kitartani!
Pap Benjámin Roland
Beteglátogatás
Igehely: Jób 2:11–13; Kulcsige: Jób 2:11 „Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről: Elífáz Témánból, Bildád Súahból és Cófár Naamából. Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt.”
Sajnos egyre kevésbé szokás az egymás meglátogatása. S ez fokozottan igaz akkor, amikor embertársunk nehéz helyzetben van. Talán mert nem tudjuk, mit is tegyünk, mit is mondjunk, hogyan viselkedjünk ilyen helyzetben. Jób barátainak példája mutatja, hogy sokszor valóban nem lehet felkészülni egy ilyen helyzetre. Mikor meglátták Jóbot, megdöbbenésükben csak sírni tudtak, holott elhatározták, hogy „részvéttel vigasztalják” majd.
A közösségvállalás egyik legnehezebb, de talán legszeretetteljesebb módja az, amikor közösséget vállalunk a szükségben lévőkkel. Talán nem véletlenül beszél Jézus is az ilyen közösségről az utolsó nap kapcsán: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. (…) Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”
Zsemlye Alfréd
