2021. június 16., szerda

DÉLELŐTT | 
Kitartás a kísértés idején

Igehely: Jak 1:12-18; Kulcsige: Jak 1:12 „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.”

Jakab apostol világos alapot fektet le azon esetekre, amikor a keresztyén emberek kísértéseken mennek át. Isten nem vádolható azzal, hogy embereket kísértene, hogy vétkezzenek. Ellenkezőleg, az Ő szent természetében nincs kapacitás a bűnre, ezért Ő sem kísért senkit. De megpróbálja a szolgáit, mint Ábrahámot. (1Móz 22) A kísértés az ember saját bűnös természetéből fakad. Jakab ezt a halászat egy metaforájával mutatja be. A kívánságaink vonzanak és tőrbe csalnak, hogy egy halálos horoggal örökre megfogjanak. Majd ezt a „születés” képével folytatja, mint kívánság, ami megerősödik és felnő, aztán megszüli a „fiát”, a bűnt, ami újból megerősödik és felnő és megszüli az „unokáját”, a halált. Azonban a változhatatlan Istentől csak jó származik, akinek akarata annyira jó, hogy újjászüli az embereket az igazságnak Igéje által. De nem az a végső igazság, hogy belőlünk származik a rossz és ennek lehetetlen ellenállni. Van lehetőség a kísértésben kitartani, a kívánságokat csírájában elfojtani az Istentől származó erővel. Aki a kísértésekben végig kitart, Istentől fogja elnyerni az élet koronáját. Ma milyen kísértéseknek kell ellenállnod? Vizsgáld meg szíved, mert onnan származik a kívánság!

Pap Benjámin Roland

DÉLUTÁN | 

Lelki gyakorlatokra szükség van

Igehely: ApCsel 2:42; Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

A hívő élet több, mint pusztán a lelki gyakorlatok végzése. De ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy a lelki gyakorlatok nem fontosak. Pont úgy, ahogyan az egészséges életmód is több mint a testmozgás, mégis az egészség megtartásához elengedhetetlen a rendszeres fizikai aktivitás. Így hívő életünk fontos részét képezik lelki gyakorlataink, amelyek akkor nyerik el igazi értéküket, amikor a Szentlélekkel betelve őszinte szívből végezzük őket.

Ám lelki gyakorlataink nem csupán magánéletünkre korlátozódnak. Fontos részét képezik közösségi életünknek is. Ezt látjuk hangsúlyosan a 42. versben, hogy a gyülekezet tagjai megtelve Szentlélekkel, „kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” S ez a minta nem csupán opció. Ezek a gyakorlatok ma is alapvetőek gyülekezeteinkben, amelyekben mindannyiunknak teljes életünkkel és Isten előtti őszinteséggel részt kell vennünk. Elengedhetetlen, hogy „közösen gyakoroljuk a hitünket.”

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.