2021. július 20., kedd

DÉLELŐTT | 
A vihar, mint a fegyelmezés eszköze

Igehely: Jer 11:15-17; Kulcsige: Jer 11:16 „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az Úr. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait.”

Istennek megvannak a sajátos eszközei, hogy gyermekeit figyelmeztesse. Ezek az eszközök néha elég kellemetlenül hatnak ránk, de mindig a javunkat munkálják.

Keresztyének között megfigyelhető egy olyan tendencia, hogy ha valami kellemetlenség ér bennünket, akkor azt máris a lelki harc eredményeként könyveljük el. Ezzel viszont az a probléma, hogy a kellemetlen érzésünknek semmi köze nincs a lelki harchoz. Persze, sokkal dicsőségesebb úgy magyarázni nehézségeinket, hogy a Sátán hadat indított ellenünk, mintsem bevallani, hogy a nehézségünkben épp a tetteink gyümölcsét aratjuk: mennyei Atyánk fenyít minket (Gal 6:7).

Amit néha a Sátán támadásának tekintünk, az valójában a mi szerető Atyánktól jövő fegyelmezés lehet. Megenged Isten olyan viharokat az életünkben, amely által letördel rólunk bizonyos vadhajtásokat (16.v.): gőgöt, büszkeséget, önelégültséget.

Nehéz körülmények vannak az életedben? Lehet ez Istentől jövő fegyelmezés. Isten szeretettel figyelmeztet, és kéri, hogy vizsgáld meg életedet, vajon nem a bűneid miatt kerültél-e ebbe a helyzetbe!

Kocsis Barna

DÉLUTÁN | 

Az apostoli áldás

Igehely: 2Kor 13:13; Kulcsige: 2Kor 13:13 „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”

Minden áldás mögött ott van a Szentháromság Isten, aki megáldja ezt a világot, de különösképpen e világban élő és küzdő népét. Jézus áldva élt ezen a földön, áldva távozott el ebből a világból, de itt hagyta áldását, és ezt mi kell, hogy továbbítsuk másoknak. Ez az áldás tartalmazza Jézus Krisztus kegyelmét, az Isten szeretetét és a Szentlélek közösségét.

A kegyelem az, hogy éppen az ellenkezőjét kapom annak, amit érdemlek. Azt kaptam, amit Jézus érdemelt, Ő pedig azt, amit én érdemeltem volna. Isten szeretete ott a Golgotán csúcsosodott ki. Amikor levette tekintetét az egyetlen Fiáról, és felém és feléd fordította arcát. Engem és téged választott! A Szentlélek közössége, ami összetartja az elhívottakat. Az áldások megnyilvánulásának a helye.

Kedves testvérem! Hogy telt a napod? Lelki győzelmeket éltél meg, vagy éppen kudarcokat, csalódásokat? Figyeld csak, a kegyelem azt üzeni: megbocsátok, új esélyt adok, fontos vagy nekem, nagyon szeretlek. Ne térj nyugovóra addig, amíg nem élsz ezzel a kegyelmi lehetőséggel!

Kocsis Barna

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 39:1–14; Kulcsige: Zsolt 39:5 „Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok!”

Nagy kegyelem, hogy az ember megszólíthatja Teremtőjét az élet bármelyik szakaszában. Feltehetjük neki azokat a kérdéseket is, amiket senkinek nem mondunk el, de ott vannak bennünk. A zsoltáríró megkérdi: „meddig tart napjaim sora?” Látva a földi élet rövidségét, sok nyomorúságát és mulandóságát, ezt vallja: „egyedül benned reménykedem.” Kiben reménykedünk mi? Azokban, akik körülvesznek minket? Talán a vihar elmúlásában? Az Úr Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16:33).