2021. július 20., kedd

DÉLELŐTT | 
A vihar, mint a fegyelmezés eszköze

Igehely: Jer 11:15-17; Kulcsige: Jer 11:16 „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az Úr. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait.”

Istennek megvannak a sajátos eszközei, hogy gyermekeit figyelmeztesse. Ezek az eszközök néha elég kellemetlenül hatnak ránk, de mindig a javunkat munkálják.

Keresztyének között megfigyelhető egy olyan tendencia, hogy ha valami kellemetlenség ér bennünket, akkor azt máris a lelki harc eredményeként könyveljük el. Ezzel viszont az a probléma, hogy a kellemetlen érzésünknek semmi köze nincs a lelki harchoz. Persze, sokkal dicsőségesebb úgy magyarázni nehézségeinket, hogy a Sátán hadat indított ellenünk, mintsem bevallani, hogy a nehézségünkben épp a tetteink gyümölcsét aratjuk: mennyei Atyánk fenyít minket (Gal 6:7).

Amit néha a Sátán támadásának tekintünk, az valójában a mi szerető Atyánktól jövő fegyelmezés lehet. Megenged Isten olyan viharokat az életünkben, amely által letördel rólunk bizonyos vadhajtásokat (16.v.): gőgöt, büszkeséget, önelégültséget.

Nehéz körülmények vannak az életedben? Lehet ez Istentől jövő fegyelmezés. Isten szeretettel figyelmeztet, és kéri, hogy vizsgáld meg életedet, vajon nem a bűneid miatt kerültél-e ebbe a helyzetbe!

Kocsis Barna

DÉLUTÁN | 

Az apostoli áldás

Igehely: 2Kor 13:13; Kulcsige: 2Kor 13:13 „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”

Minden áldás mögött ott van a Szentháromság Isten, aki megáldja ezt a világot, de különösképpen e világban élő és küzdő népét. Jézus áldva élt ezen a földön, áldva távozott el ebből a világból, de itt hagyta áldását, és ezt mi kell, hogy továbbítsuk másoknak. Ez az áldás tartalmazza Jézus Krisztus kegyelmét, az Isten szeretetét és a Szentlélek közösségét.

A kegyelem az, hogy éppen az ellenkezőjét kapom annak, amit érdemlek. Azt kaptam, amit Jézus érdemelt, Ő pedig azt, amit én érdemeltem volna. Isten szeretete ott a Golgotán csúcsosodott ki. Amikor levette tekintetét az egyetlen Fiáról, és felém és feléd fordította arcát. Engem és téged választott! A Szentlélek közössége, ami összetartja az elhívottakat. Az áldások megnyilvánulásának a helye.

Kedves testvérem! Hogy telt a napod? Lelki győzelmeket éltél meg, vagy éppen kudarcokat, csalódásokat? Figyeld csak, a kegyelem azt üzeni: megbocsátok, új esélyt adok, fontos vagy nekem, nagyon szeretlek. Ne térj nyugovóra addig, amíg nem élsz ezzel a kegyelmi lehetőséggel!

Kocsis Barna

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.