2021. január 17., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Ő felette áll a törvénynek

Igehely: Mk 2:23-28; Kulcsige: Mk 2:27 „Majd hozzátette Jézus: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.”

A bíróságok épületében több helyen is megtalálható a felirat: „Senki sem áll a törvény felett.” Azonban a törvényhozó mindig a törvény felett áll, mert a törvény az emberért van, és nem az ember a törvényért. Más szóval nem a törvény a fontosabb, hanem az ember, akit szolgál a törvény. Jézus is így gondolkozott, amikor azt mondta, hogy „a szombat lőn az emberért és nem az ember a szombatért”. A szombat parancsa azért adatott, hogy elvezesse az embert ahhoz, aki a szombatnak az Ura. Jézust kéne követni, a szombat Urát, de a farizeusokban az önmegvalósítási vágy olyan nagy, hogy ezt nem veszik észre. A szombat csak eszköz kellett volna legyen, hogy az ember célba jusson. A cél pedig Isten jelenléte, az isteni békesség, a megnyugvás Isten jelenlétében. De az eszköz fontosabbá vált, mint a cél. Egyszer egy termet akartunk használni bibliatanulmányozás végett, amely épp erre a célra épült, de nem volt engedélyezve, mivel a használat után a terem piszkos lett volna, és újból ki kellett volna takarítani. A terem fontosabb lett, mint a cél, amiért építve volt. Az eszköz és a cél között mindig különbséget kell tenni. Nem állhatunk le az eszköznél, mert csak félúton lennénk. Az imaházaink semmit sem érnek, ha nem válnak az imádat helyévé, ha nem találkozunk ott Istennel. Farizeusi módon lehet büszkélkedni velük, viszont az igazi célt akkor töltik be, ha az Istennel való találkozás helyévé válnak. Ugyanígy, az új élet, amit nyertünk Jézusban, Isten dicsőségéről kell hogy tanúskodjon, ahogyan átformálja életünket, reménységet, békességet és szeretetet hozva. Az, hogy hányszor olvasom a Bibliát, hogy mennyit imádkozok, vagy hány igeverset tudok fejből, mennyit szolgálok, ez mind jó dolog, viszont csak eszköz, és nem cél. A cél Krisztus jelenléte az életemben.

 

Túl tudtál-e már látni az eszközökön, hogy meglásd a célt? Megtaláltad-e azt, aki a törvény felett áll?

Sebestyén László

Imaáhítat: 

Kérjünk az Úrtól lényeglátó szívet! – Kol 1:9

Bibliaóra: 

Isten szolgája szavának az ereje – 2Kir 5:1-19a (2Kir 5:14)

DÉLUTÁN | 

A megalkuvásra hajlamos gyülekezet

Igehely: Jel 2:12–17; Kulcsige: Jel 2:16 „Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával.”

Kegyelemből tartattunk meg, de a kegyelem nem jelenti azt, hogy az Úr elnézi a megalkuvást a gyülekezetében. Jézus számára nem elég a valamennyire odaszánt élet, nem elég, ha egyes területeken jól szolgál a gyülekezet. A tökéletességet kéri, mert Ő a tökéletest adja. Tökéletességet mutatott a szenvedésben, az áldozatban, az üdvösségben. Tökéletesen elvégezte a megváltás munkáját, és tökéletesnek fogja az egyházát felkészíteni a vele való találkozásra. Ő nem olyasmit kér a pergamoni gyülekezettől, amiből nem venné ki a részét, hiszen a hatalmat a bűn felett Ő adja. Nem vagyunk adósok a bűnnek, mivel minden adósságunkat Jézus kifizette. Felhívás van itt arra, hogy ne legyünk elnézőek a bűnnel szemben, és a bűnössel szemben sem, amennyiben az intésre nem tér meg.

 

Erős bizonyságtétel a legnehezebb helyen, ahol a Sátán munkája kibontakozott: a pergamoni gyülekezet bátran megtartotta krisztusi identitását, megvallva Őt. Az igeismeret, amely megerősítette őket hitben a legnehezebb időkre is, teljes volt bennük. Viszont a gyülekezetvezetők elnézők voltak a tagok iránt, megengedve, és meg nem feddve a paráznaságot. Jézus, akinél a kétélű kard van, megadja az esélyt a megtérésre mindazoknak, akik úgy vélik, hogy Isten elnéző a gyermekei iránt. Bármilyen erős bizonyságtevő is valaki, ha az élete nincs ezzel összhangban, az semmit sem ér. A bűnös egyetlen esélye, ha az intő kész inteni. Jézus látja a bűnöst a gyülekezetben, és mégis az intőt feddi meg, és hívja megtérésre. Már többször hallottuk, hogy miután kiderült valamilyen bűn a gyülekezetben, többen is mondták, hogy tudtak róla. És senki nem mondott semmit, mindenki hallgatott, mert nem merte felvállalni az intő szerepét. Viszont Isten igéje azt mondja, hogy a gyávák nem mennek be Isten országába. Szükség megérteni, hogy egyetlen esély a megtérésre, ha a bűn felszínre van hozva. Hatalmas bátorítás, hogy Jézusnak kevés panasza van a gyülekezetre. De a tény, hogy nem hagyja figyelmen kívül a bűnt, azt tanítja, hogy nagyon fontos a tiszta élet.

Ugyanannyira fontos számodra is? Ne légy elnéző a bűnnel szemben, sem az életedben, sem a gyülekezetben, bármennyire is jól működnek más területek!

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 3:1–13; Kulcsige: 1Thessz 3:3 „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.”

Pálnak az a nyugtalansága van most előttünk, amit mi is érzünk akkor, ha nem érünk el valakit, pedig tudjuk jól: még jó lenne ott lenni mellette, bátorítani, látni lépéseit, életét. Egyfajta szülői felelősség ez, amit Pál most lelki atyaként él meg. Azon töpreng az apostol: vajon elég erős-e a fiatal gyülekezet hite? Kézzel-lábbal törekszik, hogy ott legyen mellettük, de nem sikerül. Végül Timóteust küldi el hozzájuk maga helyett. Meg a leveleit.