2021. február 8., hétfő

DÉLELŐTT | 
Zavarba jött tőle, mégis szívesen hallgatta

Igehely: Mk 6:14-29; Kulcsige: Mk 6:20 „mert Heródes félt Jánostól, akiről tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmébe vette; bár hallgatva őt gyakran zavarba jött, mégis szívesen hallgatta.”

Heródes a gonosz hatalom, az önmagában meghasonlott ember típusa. Szemmel kíséri, a népet, a történéseket, amelyek zajlanak. Tipikus politikus, de nem érti a lelki dolgokat. Sok jónak tűnő cselekedetével próbálja magát népszerűvé tenni, de elmebaja és a Gonosz zsarnokká teszik. Képzeleterejét felül múlja az, amit lát, tapasztal és hall Jézusról és tanítványairól. Ma is vannak ilyen típusú emberek, akik bár nincsenek pozícióban, de nem értik a körülöttük levő eseményeket. Főleg, ha azt tapasztalják, hogy az több mint a természetes. Mint Heródest, a ma élő embereket is bűnösségük tudatos vagy tudatalatti érzete zavarba hoznak. Azok következményeitől kezdenek félni, és érzik fenyegetettségüket. A tisztán hirdetett Ige mindig leleplez, fényt sugároz, ami zavarba hozza az önhatalmú embert. Keresztelő János szavai halála után is hatottak. Az igaz embernek, nem csak az emléke szép, de méltóságot hordoz és ítéletet hirdet a bűn felett. „Az igaznak emlékezete áldott” (Péld 10:7), és a hithősök élete tükör, amelyben a bűnös ember, ha belenéz ledöbben, megijed önmaga személyiségétől. Tehát Heródes hallott Jézusról, és emlékek jöttek elő benne. Vajon bennünk, mi tárul ma fel, és az, mit üzen számunkra?

Bódis László

DÉLUTÁN | 

Erő a gyöngeség mögött

Igehely: 2Kor 12:1–10; Kulcsige: 2Kor 12:10 „Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”

„Gyengék vagyunk, kicsinyek, a jóra képtelenek”, ez a kis ének is üzeni, hogy az ember önmagában erőtlen. Isten pedig ismer bennünket. Krisztus újjáteremtő munkája révén leszünk alkalmasak szolgálni a jót. Meg kell küzdjünk régi természetünkkel, mert csak győzelem által juthatunk örömhöz. Nem értjük a szenvedés titkát sem. Évekkel ezelőtt, egy nagyon idős tanárunk arról beszélt, mennyire jó lenne, ha értenénk a szenvedés teológiáját. Müller György a hit egyik nagy embere, úgy vélekedett a szenvedésről, mint a hit melegágyáról, amiben fejlődni tud parányi hitünk. Eljutni az apostol szintjére? Komoly kérdés. Lehet, azt mondjuk, hogy neki volt elragadtatása! Ha nem volt még, mély átélésed Istennel, akkor Ő szólhat még ma éjjel hozzád is. Talán azt fogod mondani, amit Jákób mondott az ismeretlennek: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz”. (1Móz 32:27) Tedd ezt mindaddig, amíg a szabadítás örömét meg nem tapasztalod! Ameddig a Szentlélek meggyőző ereje örömmel be nem tölti szívedet-lelkedet! Akkor meggyőződéssel mondhatod, hogy „amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős”!

Bódis László

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.