Igehely: Zsid 1:4-5 „Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten: «Fiam vagy te, ma nemzettelek téged», majd pedig: «Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz»?”
Az első szolgálati helyünkön - kb. 30 évvel ezelőtt - történt, hogy esti szolgálatból hazafelé menet, várakoztunk a vonatra. Közben el kezdtem beszélgetni egy férfival, aki azt mondta: „Jól ismerem én a templomba járókat, és a papokat. Együtt táncoltatjuk az asztalt, amikor leülünk egy kicsit beszélgetni. Én uralkodok rajtuk.” No, egy kicsit meglepett a kijelentése, mondtam is neki, hogy nem akarom elhinni, és mivel ez egy veszélyes terület, inkább jobb befejezni ezt a tevékenységet. Dühös lett, és azt mondta: „Rajtad is uralkodok!” Én erre így válaszoltam: „Nem. Ezt visszautasítom Jézus nevében!”
Az angyalok – Istennek engedelmeskedő és ellene föllázadó - teremtmények, de erőben fölötte állnak az embereknek. A vallásos emberek egy csoportja, még ma is angyalokban, démonokban hisz, s tőlük várja a megoldást. A Zsid 1:4-5 – és a következő versek, részek – nagyon határozottan kimondják, hogy Jézus, az Isten Fia fölötte áll minden teremtménynek, ezért nem kell félni senkitől, mert Isten úgy rendelte, hogy „…a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké.” (Fil 2:10)
Hiszed-é ezt? Bízol-e Jézusban, aki fölötte áll minden hatalomnak?
Csuhai József
Segítség a közbenjárásban
Igehely: 2Móz 17:8–15; Kulcsige: 2Móz 17:12 „De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig.”
Ha folytatni szeretnénk a tegnapi gondolatot, akkor azt mondom: „Nem kell félni a krízisektől, de tanulj belőlük, és engedd, hogy Isten melléd állítson segítőket!” Mózes elfogadta Józsué segítségét, így amíg Mózes imádkozott, addig Józsué győzedelmes volt, de amikor elfáradt az imádságban, akkor Józsué és a nép harca vesztésre fordult. Ennyire egyértelmű az összefüggés a közbenjárás és a győzelem között? Visszaemlékezek sorkatonai éveimre, és azokra a levelekre, melyeket kedvesem és édesanyám küldtek. Sok bátorító üzenet, és a háttérben sok ima. Nagyon emlékszem édesanyám szavaira: „Nincs olyan nap, hogy ne imádkoznék érettetek!” Teológus koromban is sokat hallottam: „Imádkozni fogunk a testvérekért!” Ezek az imák ott kopogtak a kegyelem trónjánál, és alkalmas időben meghallgattattak. Megható. A jelenben, feleségem és gyermekeim imaélete állít meg, és csak magasztalom Istent, hogy ennyire szeret minket! Harcosok lettek. Milyen jó, hogy vannak, akik mellénk állnak, amikor elfáradunk!
„Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40:30-31)
Csuhai József
