2021. augusztus 19., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Krisztusban lenni: biztonságot ad

Igehely: Zsid 3:14 „Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.”

Gyakran találkozhatunk Pál apostol leveleiben a következő kifejezésekkel: „Krisztusban lenni”, „Krisztusban maradni”, „Krisztusban élni”. Az élő hit alapja az, hogy Krisztusban vagyunk, Krisztus pedig bennünk van. Így lehetünk teljes mértékben egységben vele, és általa az Atyával. Az Úr Jézus Krisztus mondta: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én is őbenne” (Jn 6:56). A szent jegyek emlékeztetnek újra meg újra arra, hogy részeseivé lettünk Krisztusnak. Ha részesei vagyunk, akkor azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig erősen meg kell őriznünk. Ugyanolyan buzgósággal kell szolgálnunk Őt, mint akkor, amikor átadtuk életünket neki. Az efézusi gyülekezetnek azt üzeni az Úr Jézus, hogy térjenek meg abból, hogy elhagyták az első szeretetet.

Az Ő jelenléte adhat teljes biztonságot minden élethelyzetben. De ne feledjük: „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan ő élt” (1Jn 2:6). Úgy lehetünk „részesei Krisztusnak”, ha mindvégig erősen megőrizzük bizalmunkat, és őbenne maradunk mindig, minden körülmények között.

Fűrészes-Szálasi Rudolf

DÉLUTÁN | 

A kicsinyhitű Péter

Igehely: Mt 14:22–33; Kulcsige: Mt 14:30 „Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg!”

Az Úr Jézus szavaira mindig érdemes figyelni. Gyakran használta a „meg van írva” kifejezést, mellyel a Szentírásra irányította gondolainkat. Azok az üzenetek, melyek „én vagyok” kezdetűek, mindig Önmagához és az Ő jelenlétéhez irányítanak minket. A háborgó tengeren járva tanítványainak így mutatkozik be: „én vagyok, ne féljetek!” Az Ő jelenléte életünkben biztonságot ad. Péterhez hasonlóan sokszor csak a pillanatnyi körülményeket és nehézségeket látjuk magunk körül. Ilyenkor nem a hit szemüvegén át látjuk életünket.

Nézzünk Krisztusra, és bízzunk benne! Ő az, aki személyes jelenlétét ígéri életünkben. Jézus bemutatkozása: „én vagyok” azt üzeni, hogy velünk van. Legyen hitünk, hadd lássuk Krisztust annak, aki Ő valójában. Ő hatalmasabb a próbáknál, a hullámoknál, mindennél.

Péternek is szólt a bátorítás: „…ne féljetek!”, de amikor alkalmazni kellett, nem működött. A kicsinyhitűség soha nem engedi alkalmazni és megélni az igét.

Jézus nem titkolja a tanítványsággal járó próbákat. De jelenlétét ígéri a próbákban: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” – és ez mindennél többet ér.

Fűrészes-Szálasi Rudolf

 Napi áhítat

Igehely: 4Móz 9:15-23; Kulcsige: 4Móz 9:23 „Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.”

Isten soha nem hagyta vezetés nélkül népét. Csodálatos és félelmetes lehetett, amikor a felhő- és a tűzoszlop megindult, majd megállt. Talán gondoltunk már arra mi is, hogy mennyivel könnyebben lehetett így követni Istent, hiszen láthatóak voltak az égi jelek. Mégis eltévedt az Isten népe, és sokan járnak így ma is. Mi a probléma? Az isteni akarat elfogadása: miért most állunk meg, miért arra megyünk, most nincs kedvem, nincs erőm indulni, másképp gondolom, nem így szeretném! Megannyi emberi kívánság, akarat, amely akadálya lehet az Isten követésének.