Igehely: Jer 30:1-24; Kulcsige: Jer 30:18 „Ezt mondja az Úr: Jóra fordítom Jákób sátrainak sorsát, és megkönyörülök lakóhelyein. A romok helyén fölépül a város, és ott áll majd a palota az őt illető helyen.”
Isten kegyelmes helyreállításának ígéretéről olvashatunk a kijelölt szakaszban. A fogságban levő nép számára vigasztalást jelentett az üzenet. Isten nem felejtette el a népét. Gondoskodni fog arról, hogy hazatérjenek, és az ország újból helyreálljon. Ez ígéret több mindenre rávilágít.
Először is arra, hogy Isten népének szüksége van helyreállásra. A nép saját magának köszönhette a fogságot. Hűtlen szíve miatt elveszítette azt, amit Istentől kapott. Így van ez napjainkban is. Ha őszinték vagyunk, el kell ismernünk, hogy hiányzik valami a személyes, gyülekezeti vagy szervezeti életünkből. Helyre kell állni!
Isten segítségére van szükségünk a helyreálláshoz. Az ember képtelen önmagát megújítani, megváltoztatni, helyreállítani. Isten az, aki az ember sorsát jóra tudja fordítani. Ő az, aki fel tud emelni. Ugyanakkor az is látszik ebben az ígéretben, hogy Isten kegyelemmel fordul a népéhez. Nem azért kész a népet helyreállítani, mert a nép megérdemli azt. Ez Isten kegyelme a nép felé, amely önzetlen szeretetéből fakad.
Milyen a kapcsolatod mostanság Istennel? Miben látszódhat meg az életedben a helyreállás megléte?
János Csaba
Erős szeretet
Igehely: Énekek 8:6-7 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.”
„Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra.” A menyasszony mondta ezeket a szavakat vőlegényének. E mondatban levő kép eszünkbe juttathatja azt, hogy a főpap ruházatához tartozott egy hósen nevezetű, négyzet alakú tábla, amelyre tizenkét drágakő volt rakva. A drágakövekre Izráel tizenkét törzsének a neve volt felvésve. Ezt a szíve fölött kellett viselnie mindig. A vállán egy szépen hímzett lapon egy-egy ónixkőre szintén Izráel törzseinek a nevei voltak vésve. Ezeknek a célja az volt, hogy a főpap legyen tudatában mindig annak, hogy Izráel egész népét képviseli.
Ezt a képet figyelembe véve igeszakaszunkban a menyasszony vágya ez: „Hadd legyek bevésve a szívedbe, hogy soha ki ne törlődjek onnan!” Ez a vágy akkor valósulhat meg mindét fél számára, ha a szeretet jelen van. Nem a hirtelen fellobbanó, és hasonlóan hirtelen eltűnő egymásba habarodásról beszélek. Arról a szeretetről beszélek, amelyről az 1Kor 13-ban olvashatunk. Amely Istentől jön, amely tiszta. Az ilyen szeretet erős, elszánt, kitartó és értékes. Ilyen szeretet jellemezze a házasságodat!
János Csaba
