Igehely: 2Móz 24; Kulcsige: 2Móz 24:12 „Azután azt mondta az Úr Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj itt, mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat.”
A beszéd elszáll, az írás megmarad! A beszédet könnyebb módosítani, mint az írást. Ami fontos, jól megfogalmazott, azt szeretjük lejegyezni. Minden írással kapcsolatban a legfontosabb az, hogy ki írta vagy íratta? Ha Isten, jóakarónk, felettesünk írt nekünk érdemes a legnagyobb tisztelettel, figyelemmel olvasni és újraolvasni azt.
Egy másik igen lényeges kérdés: kinek szól az írás? Ha nekünk, vegyük komolyan. Sietek megjegyezni, hogy a tízparancsolat nemcsak a zsidóknak adatott.
Újabb kérdés: meddig érvényes az üzenet? Az Isten igéjében található igazságok mindig időszerűek maradnak! Az alkalmazás olykor módosulhat.
Az írások olvasásakor fel kell tennünk a kérdést: milyen céllal írták? Isten törvényét gyakorlati alkalmazás és tanítás végett kaptuk. Az is sokat elárulhat, hogy egy írást mivel írtak! A legértékesebbek a saját kézzel írottak. Isten a saját kezével írta le a tízparancsolatot a két kőtáblára. Máskülönben saját kezével alkotta meg az első emberpárt is. Saját leheletével keltette őket életre. Isten ültette az Éden kertet. Saját Fiát adta értünk helyettesítő áldozatként. Saját Lelkét árasztotta ki pünkösdkor. Saját Fiáról neveztek el. Kell-e, van-e ennél nagyobb megbecsülés, megtisztelés, törődés, szeretet?
Meg szoktuk-e azt is nézni, hogy mire írták az üzenetet? Szívre, falra, időt álló vagy könnyen lebomló anyagra? A szívünkbe, a testünkre írt üzenet van hozzánk a legközelebb.
Ahhoz, hogy átvehessük, élvezhessük az isteni üzenetet, törvényt és védelmet, felül kell kerekednünk a hétköznapok eseményein, és őszinte alázattal felmennünk az Istennel való találkozás hegyére. Tartsanak velünk a szellemi munkatársaink is!
Mielőtt újabb kijelentést, tanítást szeretnénk kapni mennyei Atyánktól, teljes igyekezettel azon legyünk, hogy az eddig kapottak alkalmazását gyakoroljuk. Ne legyünk csupán alkalmi hallgatók és követők, hanem szövetséggel elkötelezettek Isten számára. Időről időre határozott szükségünk van a megtisztulásra.
Az újabb megvilágosodás érdekében ne csak újabb törvényeket halljunk és lássunk, hanem magát Istent, akitől azok származnak. Csak úgy nem roboghatunk be a szent Isten jelenlétébe, és nem is szaladhatunk el onnan. Időzzünk vele minél többet, hogy jelenléte átjárhasson, gondolatvilágunkat is átalakíthassa.
Isten olykor legkiválóbb szolgáit is megvárakoztatta. Be kell látnunk, hogy nem mindig vagyunk teljesen készen az üzenetének átvételére. Közben mégse vegyük le szemünket Urunkról.
Mit bízott ránk utoljára az Úr? Milyen írásokat rejtünk a szívünkbe? Kivel osztjuk meg azokat?
dr. Vass Gergely
Könyörögjünk a rendszeres igetanulmányozás készségéért! – Józs 1:8
Ne engejd bűnt az életedbe! – 2Sám 12:1-14 (Aranymondás: Zsolt 32:1)
A békéltetés szolgálata
Igehely: 2Kor 5:11-21
Sok próba és baj érte Pált szolgálata során, különösen Korinthusban, mégis örömmel, lendületesen, nem csüggedve viszi tovább az evangéliumot. A damaszkuszi úton ő is kibékül Istennel, amit Jézus Krisztus áldozata tett lehetővé. Ezt követően vállalja a békéltetés szolgálatát, amit csak az végezhet eredményesen, akinek békesség van a szívében. Visszás az, amikor a béke érdekében olyanok próbálnak közbenjárni, akik nem vetik meg a háborús eszközöket. Krisztus a Békesség Fejedelme, ő nem lármázott, olyan volt, mint egy szelíd bárány. A Sátán belépett az emberiség életébe, állandó ellenségeskedést szít az emberek között, és Istentől is el akar választani bennünket.
Mindig is nagy kincs volt a béke, akár az ember szívéről legyen szó, akár népek együttéléséről. Sokszor úgy érezzük, hogy az Úr közvetlen visszajövetele előtti feszült, háborús, békétlen világban élünk. A békesség megtalálható, de csak Jézus Krisztusban. Az embereknek általa kell kibékülniük Istennel, és csak azután sikerülhet egymással is kibékülniük. Akinek van békessége, az keresni fogja a jó kapcsolatot embertársaival is. Csak akkor tud bocsánatot kérni vagy megbocsátani tiszta szívből, elengedve a múlt sérelmeit. Nem lesz harag, fenntartás, háború ott, ahol Krisztus él a szívben, mert az ő békessége teljesen más, mint a világi béke.
A békéltetés szolgálata nem azok feladata, akik harcolnak és neheztelnek az egész világra, hanem azoké, akik bűnbocsánatot nyertek. Isten meg akarja békéltetni az emberiséget önmagával, amit lehetővé tett akkor, mikor békességünk büntetését Fiára hárította. Ebben a szolgálatban a megtértek egy láncszemet alkothatnak, ha hirdetik az evangéliumot szóval és tettel. A mennyország követeiként képviseljük Isten ügyét. Ezt a feladatot minden keresztény végzi egész életében, miközben tudja, hogy egy olyan ország állampolgára, ahol a béke uralkodik. Persze, az ilyen ember tövis a harag fiainak szemében, ezért kell számolni akár kellemetlen következményekkel is. Kérjük az Urat, hogy adjon nekünk krisztusi békességet és erőt, hogy ezt tudjuk képviselni minden helyzetben életünk során!
„Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!” (Ézs 52:7)
Szabó Róbert
