Igehely: Bír 19:14-26; Kulcsige: Bír 19:20 „Ekkor azt mondta az öregember: Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom. Csak itt ne maradj a téren éjszakára!”
Olyan ez a történet, mint a legsötétebb éjszakában felvillanó fény Izráel történetének egyik igen sötét szakaszából, ahol a történésekbe belerezdül az istenfélő ember szíve-lelke, mivel olyan szörnytettekkel szembesül, amelyeknek nem lett volna szabad megtörténniük Izráelben.
Az idős ember vendégfogadása példaértékű. Nem arra gondolt, hogy ő idős már vendégek fogadására, végül is az a fiatalabbak dolga. Nem riasztotta vissza a vendégfogadástól az sem, hogy késő alkonyatkor jött haza a mezőről, és nagyon fáradt lehetett. Csak csodálni lehet, hogy ez egy spontán vendégfogadás volt, nem volt bejegyezve a naptárba. Az sem hozta zavarba, hogy nincs kellőképpen felkészülve a vendégfogadásra és hogy mit is fog az asztalra tenni? Vagy, hogy egyáltalán nem ismeri, milyen emberekről van szó, hiszen a bemutatkozási szavak mögött ellenőrizhetetlen a valóság. Azt is csodálni lehet, hogy az idős ember szólította meg a lévitát, ahogy meglátta és ő volt a kezdeményező. A vendégfogadást őseitől tanulhatta, lehet ő maga élt át hasonlót és tudta, hogy mit jelent idegenben a téren bolyongani. Bennünk is van valami csodálatos Istentől való ajándék, amit úgy hívnak: jó hozzáállás!
Tőtős János
A lelkimunkások szolgálata
Igehely: Ef 4:7-16 Kulcsigék: Ef 4:11-12 „És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére.”
Isten adott lelkimunkásokat a gyülekezetnek. A látható, tapintható helyi gyülekezet ott van Isten figyelmének középpontjában. A gyülekezet nagyon értékes neki, hiszen egyszülött Fiának vére árán szerezte azt. Ez az Ő tulajdona. A lelkimunkások szolgálata a lelki nagykorúságra való eljutás a gyülekezet minden egyes tagja számára. Ez a lelki nagykorúság legegyszerűbb jellemzője: egyre jobban hasonlítani Jézushoz. A természetes az, ha a gyülekezetben mindig történnek születések, újjászületések és van növekedés. Ebben a folytonosságban bontakozhat ki igazán a lelkimunkások szolgálata. Isten adja a munkásokat, mégpedig a gyülekezet imádságára: „Kérjétek az Aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába.” (Lk 9:36) A gyülekezet pedig felismeri a munkásokat és megbízza a szolgálatra.
A lelkimunkások eredményes szolgálatához elengedhetetlen a gyülekezet, benne a tagok odafigyelése, engedelmessége. „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelkeitekre, úgy, mint mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel és nem sóhajtozva, mert az nem válnék javatokra.” (Zsid 13:17) Akkor használ a lelkimunkások szolgálata, ha ezt örömmel végezhetik.
A te lelkipásztorod tudja-e örömmel végezni a munkát?
Tőtős János
