Igehely: Mt 13:33-35
A kovász legtöbbször negatív értelmet hordoz a Bibliában. Itt viszont Jézus Isten országát hasonlítja az élesztő hatású kovászhoz, ebben az esetben tehát határozottan jó értelemmel bír, és fontos üzenetet tartogat számunkra.
A kovásszal vegyített tészta állandó növekedésben van – épp úgy, mint az az ember, akinek szívében Isten királysága bontakozik ki. Ha csak rövid ideig nézzük a kelésben levő tésztát, nem látunk különösebb változást. Pontosan ez igaz a hívő emberre is: életének apró szakaszait nagyító alá vetve nem sok különbséget veszünk észre, de ha megvizsgáljuk azt, hogy ki volt, és kivé lett egy egész élet távlatában, biztosan szembeötlik a változás. A kovász nem „instant termék”. Isten sem végez egyik napról a másikra a bennünk folytatott munkájával.
Megszomorodtunk, mert harcaink ellenére nem látjuk Isten országának kiteljesedését a személyes életünkben? Higgyünk Jézus szavaiban! „… végül az egész megkel” – mondja Ő. Szívünk minden szegletét át fogja formálni az Úr, csak legyünk készek türelemmel várni! Bízzunk abban, hogy Ő jól tudja, milyen lépésben kell haladnia velünk!
Kiss Máté
Hitünk erős bizonyítéka
Igehely: Jak 2:14-26 Kulcsige: Jak 2:18 „Viszont mondhatja valaki azt is: Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet.”
Ha végig követtük a hét folyamán az esti sorozatot, láthattuk, hogy a Biblia elengedhetetlennek tartja az Istenbe vetett őszinte hitet. Jakab levelét olvasva viszont az a gondolat foganhat meg bennünk, hogy Isten igazából a cselekedeteinket veszi figyelembe, nem pedig a szívünk viszonyulását. Az apostol célja egyszerűen leszögezni: ha hitünknek nincsenek kézzelfogható bizonyítékai, akkor az nem is valódi hit.
Mi az ismertetőjele a hit által vezérelt embereknek? Semmi sem bénítja meg őket a cselekvésben. Ábrahámban ott élt a nagy néppé válás ígérete, de amikor Isten arra kérte, hogy fiát hozza áldozatként, ő nem torpant meg a Mórijjá-hegy lábánál, pedig nem tudta, hogyan lesz tovább. Ráhábot, amikor befogadta a kémeket, nem a félelem irányította, hanem a hit, hogy megmenekülhet, bár még nem tudta, mi módon.
A valódi hit valódi lépéseket tesz. Nem fél cselekedni, megragadja az Istentől kapott lehetőségeket (Ef 2:10). Eközben pedig a Mindenhatóra szegezi a tekintetét, aki nem nagy hatótávolságú reflektort, hanem mécsest ad a kezünkbe, ez pedig elég a következő lépés megtételéhez.
Kiss Máté
