Igehely: Jn 3:3-8; Kulcsige: Jn 3:5 „Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”
Visszaemlékszem, hogy kisgyermekként mennyire szerettem nagyobbnak, többnek tűnni, mint ami voltam. Téli időszakban, vastag kabátban és bakanccsal a lábamon álltam rá a mérlegre, mert így tovább kúszott a mutató a valós testtömegemnél.
Ahhoz, hogy pontos mérést végezzünk, meg kell szabadulnunk azoktól a dolgoktól, amelyek valójában nem számítanak. Isten trónja előtt mindent le kell vetni, mielőtt a mérlegre állunk. Egyetlen tényező fog számítani: az, hogy ott van-e életünkön az újjászületés pecsétje.
Fel kell ismernünk, hogy az élet legsürgetőbb kérdése minden ember számára a következő: újjászületett-e vagy sem? Ha a jézusi mércéhez mérjük magunkat, és gyümölcseinkről vagyunk felismerhetők (Mt 7:17-20), vajon miről árulkodnak életünk gyümölcsei?
Adjunk hálát Istennek, ha már újjászült bennünket! Ugyanakkor lehet, hogy vannak szeretteink, akiknek túlságosan megszoktuk a bűnös életformáját. Ne feledjük: Isten országába ők is egyedül újjászületés révén juthatnak be! Boruljunk térdre, és könyörögjünk megmenekülésükért, hiszen „szíveket hódít, sebeket gyógyít az Úr ma is!”
Kiss Máté
Hitünk Fejedelme
Igehely: Zsid 12:1-4 Kulcsige: Zsid 12:2 „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.”
John Foster, egykori baptista lelkész tette a következő megállapítást: „Minden gyönyörnek szenvedés az ára. Az igazi örömök árát előre fizetik, a hamisakét utólag”. A 11. részben felsorolt hithősök, és maga Jézus Krisztus is jól tudták ezt, és az igazi örömöt választották. Ez hitet követelt tőlük, hiszen az árat előre meg kellett fizetniük.
Az előző rész bizonyságtevőinek fellegét nem szurkolócsapat gyanánt említi a levél írója. Arra bátorít, hogy kövessük figyelemmel az életüket, és kövessük hitüket. A legnagyobb bátorítást úgy nyerjük, ha tekintetünket Jézus Krisztusra szegezzük. Őt nem vakították el a népszerűséggel, politikai sikerekkel kecsegtető hamis örömök. Ő az előtte levő valódi örömre, Atyja megdicsőítésére tekintett, és kész volt ennek az árát, mégpedig a kereszt gyalázatát, előre megfizetni.
Hitünk Fejedelme példát hagyott nekünk. Ő a gonosz elleni harcban ellenállt egészen a vérig, és „mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsid 2:18). Mi milyen örömök mellett döntünk? Vállaljuk, hogy követjük a Mestert, bármi legyen is az ára?
Kiss Máté
