2020. október 21., szerda

DÉLELŐTT | 
Az engedelmes szív jutalma

Igehely: 3Móz 26:3-13; Kulcsige: 3Móz 26:3 „Ha rendelkezéseim szerint éltek, parancsolataimat megtartjátok, és teljesítitek azokat.”

Gyakran ismételt igazság, hogy az a tökéletesen szabad ember, aki egy tökéletes urat szolgál. Az Úr egy minden vitán felüli okot mond, amiért engedelmeskedjünk, és két lélegzetelállító dolgot ígér annak, aki engedelmes.

Az okot az engedelmességre a 13. versben olvashatjuk: „Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.” Akár engedelmeskedünk, akár nem, Isten az Úr mindenek fölött, neki tartozunk számadással. Ez a tény önmagában is engedelmességre kellene sarkaljon bennünket. Isten azonban ennél sokkal tovább megy, a szívünkre akar beszélni.

Az első ígéret annak, aki az Úr rendelkezései szerint él és megtartja parancsolatait ez: „Hajlékomat közétek helyezem… Közöttetek járok” (11-12v.) Isten sokkal többet szeretne tőlünk, mint puszta engedelmességet, arra hív meg bennünket, hogy közösségben éljünk vele. Lélegzetelállító: a mindenható Isten közösségben akar élni velünk!

A második ígéret annak, aki engedelmes: „fölegyenesítve vezettelek benneteket” (13v.) Isten nem leuralni akar bennünket, hanem helyreállítani. Isten tökéletes Úr, aki méltó nem csak arra, hogy engedelmeskedjünk, hanem arra is, hogy őt szívből szeressük – mert Ő tökéletesen szeret bennünket – és engedelmességünk szintén szeretetből fakadjon.

Mezei Tamás

DÉLUTÁN | 

A világmisszió hajnalpírja

Igehely: Jn 4:34-43 Kulcsige: Jn 4:39 „Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: «Megmondott nekem mindent, amit tettem.»”

Ádám és Éva bűnbeesésétől kezdve Isten a történelem minden pillanatával az Úr Jézus eljövetelét készítette elő. Amikor pedig az idő beteljesedett, az Úr Jézus minden emberért vállalt kereszthalála és a tanítványok kiküldése által a világmisszió ajtaja tárult szélesre. Azóta a világmisszió korszakát éljük. Isten mindent előkészített: mindenki számára van kegyelem. Keresztyénekként ebbe a missziói munkába hivattunk el. Ne mondjuk, hogy kemény vagy sötét az a hely ahová minket Isten helyezett. Akár fiatalok akár idősek, akár tanultak vagy laikusok legyünk, erősödjünk meg az identitásunkban és elhívásunkban: aratók vagyunk az Isten aratásában.

A világmisszió hallatán, sokszor távoli országok jutnak eszünkbe, talán olyan helyek, ahol a keresztyéneket üldözik, ahol az evangéliumot nem lehet szabadon hirdetni. Amikor Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy „lássátok meg, a mezők már fehérek az aratásra”, (35v.) elsősorban arra hívja fel a figyelmüket, hogy azokat vegyük észre, akik ott vannak közvetlen körülöttük. Vannak, akiket Isten távoli országokba hív, legtöbbünk számára azonban a misszió mezőt azok jelentik, akik nap mint nap jelen vannak az életünkben.

Mezei Tamás

 Napi áhítat

Igehely: Préd 3:16–22; Kulcsige: Préd 3:21 „Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá?”

Porból lettünk, porrá leszünk, de a teremtéskor Isten adott valamit, ami csak az emberé: életnek leheletét, így lett az ember élő lélekké (1Móz 2:7). Ez az, ami az állatoknak nincs: lelke. Isten megváltó munkájának köszönhetően ez a lélek örök életre is jogosult, ha elfogadtad Isten kegyelmét!

Nagyon sok különbség van ember és állat között. Bár mindegyik porból lett, vagyis ugyanolyan földi elemekből lettünk teremtve, mégis mindegyikünk különböző genetikai állománnyal rendelkezik. De az embernek adatott a Lélek, az ember gondolkodó, szabad akarattal rendelkező lény.