2020. november 14., szombat

DÉLELŐTT | 
„Egy lapon” az együtt küzdő munkatársak

Igehely: Fil 4:1-5; Kulcsige: Fil 4:3 „Sőt téged is kérlek, hűséges munkatársam, segíts nekik, akik együtt küzdöttek velem az evangéliumért, Kelemennel és a többi munkatársammal is, akiknek a neve benne van az élet könyvében.”

Pál apostol elismeri és méltatja a drága munkatársait. Úgy nyilatkozik róluk, mint „örömöm és koronám.” Bíztatja őket, hogy maradjanak meg hűségben és szeretetben szolgálva. A 133. Zsoltár szerint Isten csak oda küld áldást, ahol egyetértésben élnek a testvérek. Néha előfordul, hogy nem értünk mindenben egyet, ez viszont nem jelenti azt, hogy nem vagyunk többé testvérek, sőt szükséges a jó viszony helyreállítása. Pál inti Evódiát és Szüntükhét, hogy legyenek egyetértésben az Úrban. A lelki munkában a hű munkatársak együtt küzdenek az evangélium ügyéért. A megváltottak, kiknek neveik be vannak írva az élet könyvében, az Úrban minden helyzetben örülhetnek. Nagyapám egyik énekében ezt írta: „Oly sokszor borult az égbolt, nem ragyog fénysugár. Megrendül reményem akkor, csapdos a viharár… Refr: Távolból már int felém Mesterem, ad új reményt.” (Búcsúhangok 114) Vegyük tudomásul, hogy nem egymás ellen kell nekünk harcolnunk, hanem együtt a levegőbeli hatalmasságok ellen. Az Úr adjon bölcsességet, hogy mi szeressük egymást. Te mennyire tudsz csapatban dolgozni? Értékeled munkatársaidat?

Simon András

DÉLUTÁN | 

Akik nem fogadták el a szabadulást

Igehely: Zsid 11:35b-40 Kulcsige: Zsid 11:35b „Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük.”

Aradon minden év október 6-án megemlékezünk az 13 aradi vértanúról, akik hitük és meggyőződésük miatt a szabadságért inkább a halált választották, mintsem megalkudjanak az ellenség táborával. Az egyik vértanú búcsúlevelében ezt írta testvérének: „Bocsáss meg az ellenségnek, miként én is megbocsájtottam nekik.” A bibliai hithősök mind kemény próbákon mentek keresztül. Egyeseket megkínoztak, másokat szétfűrészeltek, korbácsütéseket, bilincseket kellet viselniük sok bujdosás és nélkülözés mellett. Mindezt azért vállalták, hogy: „dicsőségesebb feltámadásban legyen részük.” (35b.v.) Amit e világ kínál az csak ideig-óráig való, de Isten ajándéka örök élet. „Hit által ezek elnyerték az Írás jó bizonyságát, de mégsem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott.” (39-40v.) Az ígéret beteljesedése Krisztus, aki a feltámadás és az élet. Minden ember, aki Krisztus előtt hunyt el, hitét Istenre és az ígéreteire építette. A beteljesedés azonban részükre is - velünk együtt- csak Krisztusban érkezett el. „Csak Krisztusban kaptam reményt, új örömet, új életcélt.” Legyen Övé minden dicsőség! Ámen.

Simon András

 Napi áhítat

Igehely: Róm 13:1–7; Kulcsige: Róm 13:1 „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.”

Néha elgondolkodom azon, hogy milyen lenne az életünk, ha őseink nem vándoroltak volna Európába, és nem telepedtek volna le a Kárpát-medencében? Nemrég találkoztam egy ujgur felmenőkkel rendelkező kazah fiatalemberrel. Örömében videoklipet készített a „távoli rokonnal” arról, hogy milyen hasonló kiejtésű szavaink vannak. Nem érdekes, hogy ezer év múlva is ezek a közös szavak fellelhetők?