2020. május 6., szerda

DÉLELŐTT | 
Ez a tanítvány-lét egyik jele

Igehely: Jn 13:33-35; Kulcsige: Jn 13:35 „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Lehet parancsra is szeretni? Az Úr Jézus szerint a szeretet nem csupán érzelem kérdése, hanem akarat kérdése is. Lehet parancsra szeretni, főleg, ha az Isten Lelke lakik bennünk, aki meg tudja teremni a szeretet gyümölcsét, ha kérjük és engedelmeskedünk neki.

Mitől új a parancs, az Ószövetségben is kellett szeretni, nemcsak a honfitársat, hanem a jövevényt is? A szeretet mércéje az, ami teljesen új ebben a parancsban: „ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” Nagyon magas a mérce, de János első levelében megerősíti: „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért.” (1Jn 3:16) Általában azonban nem meghalni, hanem élni kell az Úrért és egymásért. Nem nagy dolgot tenni, csak testvérekként élni. János így folytatja: „Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete?”

Miben különbözik az igazi keresztyénség a hamistól? Van igazi szeretet a testvérek között, amely egyrészt „magától jön”, másrészt engedelmesség kérdése. Milyen a testvérekkel való viszonyom? Oda teszem a magam részét?

Kelemen Sándor

DÉLUTÁN | 

Isten közbelép

Igehely: 1Móz 20:1-18; Kulcsige: 1Móz 20:66 „Akkor ezt mondta neki álmában az Isten: Én is tudom, hogy tiszta szívvel tetted ezt. Ezért óvtalak magam is attól, hogy vétkezzél ellenem, ezért nem engedtem, hogy érintsd őt.”

E történet legnagyobb tanulsága, hogy Isten nem szenved vereséget az emberi bukás miatt. Isten tervei ennek ellenére végb emennek Ábrahámmal és utódjával és helyrehozza, amit Ábrahám elrontott. Ez nagy kegyelem. Ma egy szentnek a bűnéről olvastunk, és nem jön, hogy higgyük, Ábrahám másodszor is ugyanabba a hibába esik. (1Móz 12:10-20) Volt-e már, hogy én is visszaestem a bűnbe? Ahelyett, hogy hitt volna, Ábrahám félt. Pedig épp most látogatta meg az Úr, épp most hallgatta meg az Úr Lóttal kapcsolatban, kimentve őt a nagy ítéletből. Nincs istenfélelem ezen a helyen? Ábrahám fél ettől a kis helyi királytól, (a Fáraóhoz képest) Abímelektől (fejedelmi cím - nem név), és közben nincs benne elég istenfélelem, mert embertől fél. A pogány Abímelek több istenfélelmet tanúsított, miután Isten halálos betegséggel látogatja meg őt, (ezzel akadályozza meg, hogy kiteljesítse a házasságot Sárával) családját és meddőséggel asszonyaikat. (3, 7, 18v.) De az Úr szól hozzá és figyelembe veszi, hogy tudatlanságból vétkezett. Abímelek váratlan bőkezűséggel viszonyul Ábahámhoz. Ez is Isten áldása Ábrahám iránt, akit prófétának mond és közbenjáróvá tesz bűne ellenére, hogy Abímelek meggyógyuljon.

Kelemen Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 2:13–20; Kulcsige: 1Thessz 2:14 „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól.”

Amint a thesszalonikai gyülekezet megszületett, egy új valóságban is találták magukat. A helyi gyülekezet identitása nem abban merül ki, hogy Krisztus és mi, thesszalonikaiak. Pál kinyitja az ablakot, és megmutatja az új testvéreknek, hova is kerültek: „Mert ti, testvéreim, hasonlóvá lettetek az Isten gyülekezeteihez, amelyek Júdeában vannak, és a Krisztus Jézusban hisznek, mivel ugyanazokat szenvedtétek el ti is a saját népetektől, mint ők a zsidóktól” (14.v.).