2020. június 26., péntek

DÉLELŐTT | 
Menteni a vesztükbe rohanókat

Igehely: Péld 24:11; Kulcsige: Péld 24:11 „Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak!”

Mai igénkben a bölcs velősen megfogalmazza, hogy felelősek vagyunk a körülöttünk levőkért, törekedjünk hát lelkük megmentésére! Az Úr Jézus is tanít bennünket erről: törődjünk másokkal, és legyünk kezdeményezők: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták” (Mt 7:12). Jakab is figyelmeztet: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak 4:17). Az Úr Jézus a mi Szabadítónk, és a mi feladatunk az, hogy Hozzá vezessük azokat az embereket, akik halálra vitetnek.

Jézus nélkül minden ember a halál felé tart, de sokan nincsenek ennek tudatában. A szolgaságnak az a legrosszabb formája, amikor az ember azt gondolja, hogy ő szabad. Sokan élnek lelki rabságban: azt hiszik, hogy azt tesznek, amit akarnak, de saját kívánságaiknak a foglyai, melynek vége a halál. Az Úr Jézus sem viselkedett passzívan irányunkban, legyünk tehát mi is felelősséggel a körülöttünk élők iránt! A tántorgó ember nem ura saját mozgásának, mert valami más átvette felette az ellenőrzést. Az ilyen ember veszélyes is lehet, mégis szüksége van segítségre. Legyél te a biztos pont, aki segítségére siet!

Albert Zsolt

DÉLUTÁN | 

Gyümölcsözve hűségben és szelídségben

Igehely: Préd 10:1 „Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.”

Mindnyájan tudjuk, hogy egy gyümölcs minél érettebb, annál édesebb és zamatosabb. Ilyen egy kapcsolatban a hűség is, ez adja meg az ízét a jó viszonynak. A bölcs így fogalmaz a Példabeszédek 17:17-ben: „mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik”. Amikor minden jól megy, akkor könnyű hűségesnek lenni, de hűségre pont akkor van a legnagyobb szükség, amikor nem mennek jól a dolgok. Most gondolj egy olyan személyre, aki hűséges volt hozzád, és adj hálát érte. Imádkozz, hogy te is válhass hasonló áldássá mások számára!

A szelídség nem jelent tétlenséget vagy tehetetlenséget, hanem betört vadságot. Gondolj csak egy megszelídített vadlóra! A szelídség egy külső erő hatására létrejött megváltozott/ alárendelt jellemet jelent. A római százados, aki látta Jézust meghalni a kereszten, felismerte: bizony, ez Isten Fia volt! Honnan? Ő sok embert láthatott már meghalni, de olyan csendben és békességben, mint Jézus, olyat még nem látott! Krisztus mindenekfelett való hatalma az, amely alatt össze kell törnünk, és életünk/jellemünk alárendeltségbe kerül, így nyerhetjük el a szelídséget.

A hűség és a szelídség erő, élj és szolgálj általa!

Albert Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.