Igehely: 1Pt 2:15-17; Kulcsige: 1Pt 2:17 „Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.”
Mindennap találkozunk emberekkel. Számít-e az, ahogy hozzájuk viszonyulok? Például, köszönőviszonyban vagyok a szomszédaimmal? Hogyan tekintek a munkaadómra? Hogyan bánok idős szüleimmel? Mi az első reakcióm, amikor megállít a rendőr? Milyen jelzőket használok akkor, amikor a gyülekezet tagjairól, lelkipásztoráról beszélek? Amit és ahogyan mondom vagy viszonyulok, bizonyítja a másik iránti tiszteletemet, vagy annak hiányát. Amikor ezt gyermekeim látják vagy hallják, egy idő után levonják a következtetéseket, meg lesz a véleményük rólam. Esetleg követik a példámat. Akkor lehet hiteles a tiszteletre való tanításom, ha ezt meg is élem előttük. Lehet, bocsánatot kell kérnem (az Úrtól és emberektől) sok helytelen esetért. Az Úrnak van hatalma, hogy helyreállítson, megerősítsen. Tartsunk most egy kis önvizsgálatot. Hol állunk? Péter úgy beszél hozzánk, hívőkhöz, mint Krisztusban szabad emberekhez. Szabadok vagyunk a tiszteletteljes viselkedésre. Ma reggel kérjük az Urat, tegye gyermekeinket is ilyenekké.
Virág Tibor
Szabadon tesszük Isten akaratát
Igehely: 1Pt 4:1-6; Kulcsige: 1Pt 4:1 „Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől.”
Krisztus nélkül reménytelenül tehetetlenek lennénk a vágyak által előidézett rabságban. Hála Istennek, van szabadulás, van Szabadító. Naponta szükségünk van Rá. Az evangélium által létrejött szabad élet önmagában is ítélet azok számára, akik a bűn rabságában élnek. Atyánk sokkal jobban akarja a mi lelkünk jólétét, mint mi, ezért kész megsebezni is. „Nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket” (JSir 3:33). Ő nem mindenkivel bánik ilyen kemény, megtartó szeretettel, hanem csak azokkal, akiket fiaivá fogadott. „Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak” (Zsid 12:9).
Nemcsak a bűneinket, de még a kényelmünket sem kell féltenünk Istentől. Mikor Ő elvesz tőlünk valamit, ezerszer jobbat ad helyette. Mi lehet jobb az Ő akaratánál? Az ellenség vádolja Istent, és azt akarja, hogy ha már nem tobzódunk a bűnben, legalább vonjuk kétségbe Atyánk jóságát. De mi választhatjuk azt, hogy háládatosan, zúgolódás, vonakodás nélkül tegyünk mindent, nem szolgalelkűséggel, hanem a fiak szabadságával. Ki, illetve mi húz vissza? Ma szabad vagy?
Dohi Zoltán
