2020. július 6., hétfő

DÉLELŐTT | 
Imádkozz szüntelen!

Igehely: Lk 18:1-8; Kulcsige: Lk 18:7 „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?”

A fizikai lélegzetvétel egy nagyon találó illusztráció a szüntelen imádkozásra. Az újjászületett embernek olyan természetes az imádkozás, mint a lélegzetvétel, nehéz visszatartani. Beleszülettünk az Isten igazságától áthatott szellemi légkörbe, ugyanakkor körülvesz minket az igazságtalanság is ebben a világban. Ez a helyzet „lélegzetvételre kényszerít”. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégítettnek.” (Mt 5:6)

Az igazság motivál, a hit pedig meggyőződést ad, ami igen nagy segítség a szüntelen imádkozásban. A hit alapvető feltétel, ami segít a szüntelen imádkozás bármilyen akadályának leküzdésére. Jakab apostol így buzdít: „… hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” (Jak 1:6) Az ilyen módón gyakorolt imádkozásnak megtartó és gyümölcsöztető hatása van a hívő ember életére.

Kitartó vagy az imádkozásban? Milyen dolgok, hatások vagy bűnök miatt szakadozik az imádságod? Nálad talál-e hitet Jézus?

Dézsi István

DÉLUTÁN | 

Békességben vetni

Igehely: Zak 8:9-13 Kulcsige: Zak 8:12 „Mert békességben vetnek, a szőlő megadja gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég megadja harmatát, és mindezeket a megmaradt nép tulajdonába adom.”

Háborús övezetben nincs fejlődés, csak pusztítás és pusztulás. Ahhoz, hogy előrehaladás történjen, úgy szellemi, mint fizikai téren, alapvetően békére van szükség. Izráel népe olyan helyzetbe került, hogy hűtlensége miatt elveszítette ezt az alapvető áldást: békességet Istennel és egymással. Ebből az következett, hogy minden „vetésük” hiábavalóvá vált és kárba ment. (Zsolt 127: 1-2) A fogság által Isten leperelte a nép bűneit és a maradéknak, akik hazakerültek, békeidőt szerzett, hogy újjáépíthessenek mindent.

Jézus Krisztus, a Békesség Fejedelme (Ézs 9:6) megígérte, hogy az Ő békességét adja nekünk és mindazoknak, akik befogadják Őt a szívükbe. Ez azért fontos, mert csak így lehet békességünk a Szent Istennel és így válhat az életünk hasznossá az Ő kezében. A Szent Lélek is érleli bennünk a békesség gyümölcsét, hogy így növekedjünk a lelkiekben, békét teremtve (Mt 5:9) magunk körül, és hirdetve ezt másoknak, mint békekövetek. (2Kor 5:20) A világ részéről kaphatunk ellenállást és megvetést, de akkor is békességben vethetünk, mert „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad” velünk marad!

Dézsi István

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.