Igehely: Lk 14:25-35; Kulcsige: Lk 14:27 „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.”
Jézusnak a legtöbb beszéde (ez is) döntésre felhívó. Ő dönt az ember mellett, az ember dönt Jézus mellett; lehet hozzá jönni, tanítványává lenni. Ám aki Krisztussal akar közösségben élni, annak kizáró jellegű kitételekkel is számolnia kell: „Ha... nem gyűlöli meg, ...nem hordozza a maga keresztjét, ... nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom”. Tegyük kezünket a szívünkre – nem érezzük-e úgy: „kemény beszéd ez!” (Jn 6:60)? Pálnak nem az (Fil 3:8)! Nekünk sem, ha valóban Ő ül a szívünk trónján; azaz: senkit és semmit nem szeretünk úgy, mint Őt. (Helyreállíttatásakor így szólt Péterhez az Úr: „Jobban szeretsz-e engem...?” – Jn 21:15). Igen: a tanítvány Ura alázatos (rab)szolgája – szeretetből. Csakis a Szentlélek munkálta szeretet által lehetséges a kereszthordozás: a Krisztusért vállalt lemondás, szenvedés, önmegtagadás. Önmegtagadás nélkül nincs győzelem! Íme, indokolt a számadás, amire az Úr hív (28-33), de az őszinte önvizsgálat is, „...mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is” (Mt 6:21).
Hol van Jézus a te értékrendedben? Ő a legfontosabb? Egy régi ének arra biztat: „Megtagadva önmagunkat, járjuk ezt a keskeny utat”. Hidd el: megéri!
Leopold László
Hála az állhatatos reménységért
Igehely: 1Thessz 1:1-5 Kulcsige: 1Thessz 1:3 „Emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát.”
A levél kezdősorait olvasva elgondoltam: sok szülő leghőbb vágya, bárcsak hálát adhatna végre az Atyának gyermekei megtéréséért, újjászületéséért (is). „Tolakszik” a kérdés: Van-e olyan buzgó hitünk, krisztusi szeretetünk, állhatatos reménységünk, hogy ezek jeladásai hálaadásra indítsák azokat, akik bennünket ismernek? Pál nem volt híján hite meggyőző erejének, amikor vitte és átadta Ura ismeretének páratlan nagyságát (Fil 3:8). Az általa hirdetett igék nem tértek vissza az Úrhoz üresen, elérték céljukat (Ézs 55:11), mivel: „a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is”. Ezért az apostol okkal emlegethette, és adhatott hálát a thesszalonikaiak hitből eredő munkájáért, szeretetből jövő fáradozásáért, és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységük állhatatosságáért. Szeretnél te is áldott eszköze lenni az örömhír terjedésének? Kérd Uradat, hogy irányítsa szívedet az Ő szeretetére és állhatatosságára! Élj hited által, hogy hálát adhass – és hálát adhassanak mások is – állhatatos reménységedért!
Leopold László
