2020. január 17., péntek

DÉLELŐTT | 
Az adakozás titokban

Igehely: Mt 6:1-4; Kulcsige: 6:4 „Hogy adakozásod titokban történjék; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.”

Az adakozásban nem a kéz cselekvésén van a hangsúly, hanem azon, hogy közben, mit gondol a szív. Három lehetőség van. Az első, amikor az emberek elismerésére vágyunk, farizeusi módon. (Jn 5:44) A másik, amikor megőrizzük ugyan névtelenségünk, de titokban gratulálunk magunknak. Végül az Istennek tetsző lelkület az, amikor életünk és cselekedeteink Isten dicsőségét szolgálják és nem a magunkét. A ránk bízott javaival Isten kipróbál bennünket. Nálunk helyezte el a világ kicsinyeinek javait, hogy Isten nevében igényelhessék azt tőlünk. Mid van, amit nem kaptál volna? Az adakozás és diakónia hozzátartozik a hívő ember engedelmességéhez. Már Mózes által elrendelte: „... a szegény nem fogy ki a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez.” (5Móz 15:11) Az utolsó ítélet kritériuma nem az lesz, hogy magadnak mennyi dicsőséget szereztél, hanem hogy a mennyei Atya látta az emberi szem előtt elrejtett tetteket és megfizet a maga idejében nyilvánosan. Törekedjünk a nagyobb boldogság átélésére, melynek receptjét drága Urunk mondta, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20:35)

Péter István

DÉLUTÁN | 

Sírva elmondott bűnvallás

Igehely: Ezsd 10:1-6; Kulcsige: Ezsd 10:1 „Miközben Ezsdrás Isten háza előtt leborulva így imádkozott, és sírva elmondta ezt a bűnvallást, Izráelből igen nagy sokaság gyűlt össze körülötte: férfiak, asszonyok és gyermekek, mert a nép igen keservesen sírt.”

Ezsdrás szent buzgalommal telve jött Jeruzsálembe, hogy „tanítsa Izráelben a rendelkezéseket és döntéseket”, de hamarosan meg kellett tapasztalnia, hogy a fogságból szabadultak belekeveredtek a pogányok minden romlásába. Mindez pedig viszonylag rövid idő alatt történt, amíg a templom épült.

Ezsdrás kimondhatatlanul nagy fájdalmat érzett népe bűnei miatt, s ezt imájával, bűnvallásával, könnyeivel és leborulásával fejezte ki Isten előtt. Akik közösségben vannak az Úrral és minden erejükkel Isten dicsőségét keresik, azok felismerik Isten népe között a romlást. A vereség, veszteség, erőtlenség és a rabság hátterében legtöbbször a bűn áll. Isten ma is keresi a hűségeseket, akik a törésre állnak, akik nemcsak látják az összekeveredést, nemcsak bánkódnak miatta, hanem megítélik, megvallják és tesznek azért, hogy a változás „a törvény szerint történjen”. ,,Kelj föl, mert rád tartozik ez a dolog, és mi veled leszünk. Légy erős, és cselekedj!” Látjuk-e az elvilágiasodást családunkban, a gyülekezetben? Felismertük-e felelősségünket? Le tudunk mondani bálványainkról, tudunk-e sírni, bűnt vallani, (nyilvánosan is) és változni? Ha igen, lesznek társaink is, és így jön el a felüdülés ideje.

Péter István

 Napi áhítat

Igehely: Mk 7:10–13; Kulcsige: Mk 7:10 „Mert Mózes ezt mondta: «Tiszteld apádat és anyádat”, és ezt: „Aki gyalázza apját vagy anyját, halállal bűnhődjék.»”

Vannak olyan szülők, akiket nehéz tisztelni. A buta ember okos gyermeke számára, akit nem támogattak a tanulásban, és egyedül ért el mindent, nagy kísértés lehet, hogy gúnyolja, mások előtt lejárassa apját. Az erőszakos ember bántalmazott gyermeke számára, aki tizenévesen elmenekül otthonról, nagy kísértés lehet, hogy kiadja haragját, ami az évek során fölgyűlt benne. A megalázott gyermek számára, aki egész életében becsmérlést kapott szüleitől, hogy nem fogja vinni semmire az életben, nagy kísértés lehet, hogy ezt az orruk alá dörgölje, majd ne segítsen rajtuk, amikor szükségük lenne rá.