Igehely: Jer 3:6-4:4; Kulcsige: Jer 4:1 „Ha meg akarsz térni, Izráel – így szól az Úr –, hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz!”
Valahányszor képzőművészeti kiállításon járunk, elgondolkodunk azon, hogy a művész alkotása mit fejez ki számunkra, vagy mit látunk meg mi az adott alkotásban. A festő vagy a szobrász tudja, hogy miért éppen olyan az a festmény vagy szobor, hisz minden vonással üzenni próbál valamit. Isten is üzenni akar Júdának Izráel bukásán keresztül. De Jeruzsálem nem találja meg az üzenetet.
A prófétán keresztül Isten szinte könyörög népének: „Térjetek meg, elpártolt fiaim!”, és újra elhangzik ez a 24. versben is. Ha figyelnek rá, Isten kész meggyógyítani a nemzetet. Egyedüli feltétel az lenne, hogy Hozzá térjenek meg. Ha pozitív lenne a válasz erre a kérésre, így hangzana: „Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, Uram, a mi Istenünk!” Ha ez megtörténik, akkor újból kiárad az áldás. De meg kell térni, a töviseket ki kell irtani, a szív előbőrét el kell távolítani. A hűtlenség beismerése megoldás lenne. Nem lehet elmaszatolni a dolgokat Isten előtt.
Hóseás próféta is felkiáltott: „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz!” (6:1). Ma is ugyanúgy hangzik Isten üzenete. Jöjj velem, térjünk meg az Úrhoz bűneinkből! Vagy neked nincs szükséged a megtérésre?
Molnár Ottó
A mulandó helyébe lépő örök áldozat
Igehely: Zsid 10:1-10 Kulcsige: Zsid 10:9 „De azután így szólt: «Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat.» Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat.”
Gondoltál-e arra valaha: mit tehetnénk mi, hogy bűneink rendezve legyenek, ha csak Jeruzsálemben, az oltárnál lenne erre lehetőség? Hányan vesznénk el bűneink miatt, mert nem mehetnénk el odáig? Ahhoz, hogy az üdvterv átölelhesse az egész világot, meg kellett oldani a távolság és az áldozás kérdését. Isten előkészíti a tervet, Krisztus megvalósítja azt. „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem!”
Miben állt ez a terv? Az évenként ismétlődő áldozatokat eltörölték azzal, hogy egy tökéletes áldozás következett be. Krisztus teste lett feláldozva. A kereszten ott függött a tökéletes Bárány! Nem a megszokott módon történt mindez: amíg a haláltusa folyt, csúfolták, vádolták, ecetet adtak neki. Nem a nép tette a kezét az áldozat fejére, hanem az örökkévaló Atya rakta vállaira az egész világ bűnét! Vérét nem a papok hintették szét az aranyoltáron, testéből nemcsak egyszer étkeztek, hanem folyamatosan tesszük mi is. Ez volt az a nagyszerű terv: Krisztus „egyszer s mindenkorra” áldoztatott fel. A mulandó helyébe az örök lépett!
Nem kell Jeruzsálembe menned, hogy vidd a bűnért áldozatodat, jöjj a Krisztus keresztjéhez, érted halt a fán!
Molnár Ottó
