2020. április 20., hétfő

DÉLELŐTT | 
Bolondok és vakok

Igehely: Mt 23:16-28; Kulcsige: Mt 23:19 „Bolondok és vakok, mi a nagyobb: az ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?”

Jézus rámutat, hogy a farizeusok mennyire nem értik vallásos gyakorlatuk összefüggéseit! Melyik a nagyobb: az áldozat vagy az oltár, a templom vagy a kellékek, a dézsma vagy az igazságos ítélet és irgalmasság? A farizeusok a külső, látható szabályok megtartására igyekeztek, a köménymagot is megszámolták, hogy megmutassák, mennyire komolyan veszik a törvény betartását. De megfeledkeztek az irgalmasságról, hűségről, és nem ítéltek igazságosan. Pedig az Úr Jézus szerint ezek lennének a fontosabbak, és azokat sem kellene elhagyni. Nem az a baj, hogy a tál külseje tiszta, hanem az, hogy a belseje tisztátalan. Mint a szépen kimeszelt sír: kívül szép, de belül tele van undoksággal. Hány ember él ma is így! Mutatja a szépet, a jót. De mi van a szívében? Miről gondolkozik? Mit néz az interneten? Kedvesen mosolyog, ha társaságban van, de otthon olyan durva, hogy rettegnek tőle a családtagok.

Neked milyen a szíved? „Itt a szívem vegyed, ó, Istenem!” Ő rendet rak benne, megtisztítja. Megváltozik életed, és külsőd nem a szennyes belsőd takarója lesz, hanem a tiszta lélek tükörképe.

Dimény Miklós

DÉLUTÁN | 

Krisztus az evangélium hirdetője

Igehely: Lk 7:22 „Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium.”

Keresztelő János kérdésére Jézus válasza nem egy rövid igen vagy nem, hanem megpróbálja a körülötte zajló eseményekre felhívni a figyelmet. Már munkássága kezdetén, a názáreti zsinagógában, idézte a róla szóló ézsaiási próféciát: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek”. Az örömhír arról szólt, hogy Jézus Krisztus földre jöttével immár van szabadulás a bűnből, annak rabságából és következményeitől. Az első emberpár bűnének következményeként jött be a halál és a betegség az emberiség történetébe, és most, íme, vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel. A szegényeknek, a lelki szükségben levőknek az evangélium hirdettetik. Ezek azok, akik elismerik bűnösségüket. Mások is hallják, a farizeusok, az írástudók is, de nekik nem jelent semmit. Nekik nincs szükségük Jézusra és az evangéliumra. Ők meg vannak elégedve saját vallásoságukkal.

Te hova tartozol? Ha látod hiányosságaidat, vakságodat, kétfelé sántikálásodat, lelki tisztátalanságodat, akkor Krisztus evangéliuma ma neked szól.

Dimény Miklós

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:21–28 Kulcsige: Mk 1: 22 „Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”

Jézus tanításán álmélkodtak az emberek. Felismerték a különbséget Jézus és az írástudók tanítása között. Ő hatalommal beszélt; azoknak szavai erőtlenek voltak: „Ő volt a hang, azok csak visszhangok. A Törvényadó, Törvénymagyarázó és Bíró isteni tekintélye úgy átsugárzott tanításán, hogy az írástudók tanítása nem tűnhetett másnak, mint fecsegésnek” (Jamieson, Fausset és Brown kommentár). Szavainak hatalmát cselekedetei és csodái is igazolták. Csoda csodát követett. Megnyilvánult Krisztus abszolút uralma a betegségeken, démonokon, a halálon és a természet elemei felett.