Igehely: Mt 23:1-15; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”
A 23. fejezetben 8-szor olvassuk a jaj néktek kifejezést. Az Úr Jézus ezekkel próbálta felébreszteni a farizeusokat és írástudókat vallásos álmukból. Az első: jaj a farizeusoknak, mert nem mennek be a mennyek országába, és másokat is megakadályoznak ebben. Figyeljük meg, melyek voltak azok a dolgok, amelyekkel a farizeusok kizárták magukat Isten országából, és mások előtt is bezárták az ajtót:
1. Nem azt élték, amit prédikáltak. Tanították a törvényt, de nem aszerint éltek. A mai mondás szerint vizet prédikáltak, és bort ittak. Szükség van az evangélium hirdetésére, a bizonyságtevésre, de ha életünk nem támasztja alá a beszédünket, az az embereket elriasztja az evangéliumtól.
2. Emberi rendelkezések és szabályok megtartására kötelezték az embereket. Ma is sokan megtoldják vagy megrövidítik az evangéliumot.
3. Képmutatás. Azoknak a vallásos követelményeknek igyekeztek eleget tenni, amelyeket láttak az emberek, és amelyek elismerést váltottak ki, de hiányzott a belső meggyőződés és a teljes szívbeli odaszánás. Csak úgy tettek, mintha Isten törvénye szerint élnének.
4. Gőgösek és fontoskodók voltak. Szerettek kitűnni, előkelő helyeket elfoglalni, önmagukra a figyelmet felhívni. Míg önmagadra próbálod felhívni a figyelmet, addig eltakarod Krisztust.
5. Magukat nagyra tartották, és elvárták az emberektől is a megfelelő megszólítást, a megfelelő köszöntést. Ma: testvér helyett különböző egyházi címek viselése, és e címek tiszteletének kikövetelése. Az Úr Jézus ellenben arra tanít, hogy aki nagyobb, az szolgáljon a többieknek. Aki nagynak tartja, felmagasztalja magát, az megaláztatik. Aki Krisztus szolgája, nem aláztatik meg, mert megalázza magát, és Krisztus példáját követve szolgál másoknak.
Jézus Krisztus megnyitotta a menny ajtaját. Feladatunk, szolgálatunk, hogy az embereket odavezessük Krisztushoz. Óvakodjunk attól, hogy célunk csak gyülekezetünk számbeli növekedése legyen, és miután közösségünk tagja lett valaki, megfeledkezzünk lelkigondozásáról, vagy botránkoztató életvitelünkkel akadályt gördítsünk elébe.
Dimény Miklós
Imaáhítat: Imádkozzunk olyan példamutató életért, amely másokat az üdvösség útjára segít! – 1Tim 4:12
Bibliaóra: Keltsd életre a hited! – Jak 2:14-26 (Jak 2:17)
Nincs más evangélium
Igehely: Gal 1:1-9; Kulcsige: Gal 1:9 „Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!”
Napjaink embere hozzászokott, hogy ha belép egy hipermarketbe, minden polcon a termékek óriási választéka veszi körül, amiből kiválaszthatja a neki legjobban tetsző, legjobban megfelelő terméket. Valami hasonló igény jelentkezik a lelki szükségletek terén is. Annyi vallás és hitfelfogás közül joga legyen kiválasztani a neki lejobban megfelelőt. Mindenki abban higgyen, amiben akar. Választani lehet a nagy világvallások, vagy akár a számtalan „keresztyén” felekezet közül. Hasonló igénye volt Isten ószövetségi népének is, amikor nem akarták megérteni, hogy nekik miért nem lehet az egy igaz Isten imádata helyett vagy mellett más bálványisteneket, istentiszteleti formákat választani.
A keresztyénség kezdetén hamar felléptek olyan hirdetők, akik az evangélium üzenetét megpróbálták meghamisítani, hozzátenni vagy elvenni belőle. Más evangéliumot hirdetni. Ennek leleplezése volt az egyik célja a galatákhoz írt levél megírásának.
A levél bevezetőjében (1-5.v.) az apostol, mint Pál, mutatkozik be. A régi Saul a törvény, a zsidó hagyományok szolgálatában állt, de valami megváltozott a Jézussal való találkozáskor. Új ember lett (új név), aki Krisztus szolgálatában, követségében áll. Apostol, aki nem emberektől kapta elhívását, nem is emberek által, hanem Jézus Krisztus által. Fontos volt ennek kihangsúlyozása az üzenet hitelessége érdekében. Ha Pál apostolsága Krisztus által van, akkor az üzenet is Krisztustól való. Ugyancsak az üzenet hitelességét támasztja alá, hogy Pál nem egymaga írta a levelet, hanem a vele lévő testvérekkel egyetértésben (2.v).
A bemutatkozás és köszöntés után Pál rögtön rátér a lényegre: A galaták megismerték az evangéliumot, azt el is fogadták, Krisztus kegyelmében részesültek, mégis hamar más evangélium felé fordultak. Pedig nincs más, csak az az egy, amelyet Pál hirdetett. Az örömhír azt hirdeti, hogy üdvösségünk egyedüli alapja a Jézus Krisztus keresztfán véghezvitt áldozata. Ő a Szabadító, aki megszabadít bűneinkből és annak következményeitől. Hiszed-e ezt?
Dimény Miklós
