2020. április 11., szombat

DÉLELŐTT | 
Emberi elővigyázatosság a feltámadással szemben

Igehely: Mt 27:57-66; Kulcsige: Mt 27:64 „Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.”

Beesteledett. A Mester meghalt. A nép hazament. A gonosz lenyugodott. A 11 tanítvány, nem tudjuk, hol lehet, és akkor lép elő az Atyától arra rendelt titkos tanítvány, hogy tisztességet tegyen Mesterének. A tanítvány, aki még a „tű fokán át” is bemegy az Isten országába. Tekintélyes, bátor ember, akivel Pilátus is szóba áll. Ez a József rendelkezett segítséggel, de tiszta fehér gyolccsal is. „Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti” (Jel 19:8). Nem is gondolja, hogy tettével prófécia teljesedik be: „A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után”.

Milyen nagy áldás eszköznek lenni Isten kezében akkor és ott, ahol kell! A jóindulatú, de tettre képtelen Máriák is ott vannak. Csak ott vannak és látnak. Sorsdöntő, nehéz helyzet tanúi. Ezek az asszonyok a történelem legfontosabb igaz tanúivá lettek. Reggel az ellenség rádöbben, hogy mi történt. Intézkedik a maga módján. Katonák őrizték a pecséttel biztosított, lezárt sírt, de „kicsoda éri fel az Úr értelmét, és ki adott volna tanácsot neki” (Róm 11:34)? Éppen ezekkel teszik erőssé a feltámadás bizonyosságát. Hát nem csodálatos?

Id. Máté Zoltán

DÉLUTÁN | 

Jézus a sírban

Igehely: Lk 23:50-57; Kulcsige: Lk 23:52-53 „Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Azután levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, amelyben még soha senki sem feküdt.”

Két évezred elteltével is megrendítő végigkövetni az Úr Jézus szenvedéseinek útját. Ugyanakkor nagy kegyelem, hogy mennyei Atyánk világosságot adott a Szentlélek által, és felismerhetjük lépésről lépésre az Írásokban kijelentett megváltási terv végbemenetelét. Lásd a Jézus sírjával kapcsolatos próféciát: „A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után” (Ézs 53:9a.) Ez a niszán hó 14. napján, a páska-ünnep végén történt. Néhány perc múlva, a 15. napon kezdetét vette a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely az Egyiptomból, a rabságból való szabadulásra emlékeztet. Pál apostol a bűn kovászától való különválásra buzdít, mivel a bűn megront, mint a kovász a tésztát.

Amióta Isten döntött arról, hogy a bűn miatt ne maradjon az ember lelke örökre a testben, az emberek meghalnak, és attól a pillanattól kezdve a test elromol, visszaadatik a föld porának. Nem így történt a Megváltó Jézus Krisztus testével. Mivel Őbenne nem találtatott bűn, nem volt benne a bűn kovásza, nem uralkodott felette a halál következményének törvénye. Beteljesedett a mennyei megegyezés: „Azt sem engeded, hogy szented elmúlást lásson”. (ApCsel 2:27b).

Id. Máté Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.