Igehely: Róm 12:17-21; Kulcsige: 12:19a „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim.”
Egy imaház tetőcserepeit minden héten megrongálta valaki kövekkel. Hetek múltával egyre csak nőt az összetört cserepek száma. Egy alkalommal a gyülekezet pásztora az imaházhoz közel sétált, amikor észrevette, hogy két tinédzser abban versenyezik, ki tud több követ hajítani az imaház tetejére. Észrevétlenül odalopózott a két fiúhoz és megkérte őket, menjenek vele, mert nagy baj lesz, ha nem követik. Levezette őket az imaházhoz, két tiszta papírlapot vett elő és arra kérte őket, hogy írják le, mit tettek, mert máskülönben feljelenti őket rongálás miatt. A legények nagy szorongás közepette papírra vetették szégyenletes tettüket. Ekkor testvérünk nagyon szigorúan szemükbe nézett és megkérdezte: tesznek-e még ilyet? Mindketten megígérték, hogy „soha többet nem”, amit azzal erősítettek meg, hogy odaírták ezt is nyilatkozatuk végére, aztán aláírták. Süteménnyel, üdítővel kínálta, majd imádkozott értük, és elengedte őket. A fiúk rossz lelkiismerettel, restelve a történteket somfordáltak el. Többet nem tört össze cserép dobálózás miatt az imaház tetején.
Mai igénk tetté vált, akkor és ott: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval.” (Róm 12:21)
Budai Lajos
Fegyelmezett beszéd
Igehely: Péld 13:3-6
Mindannyian voltunk gyermekek és fel tudjuk még idézni azt az időt, amikor csak beszéltünk és beszéltünk mindenről, ami eszünkbe jutott, de semmi értelme nem volt. Értelmetlen gyermeki csacsogás volt, amit még mi magunk is megnevettünk, amikor szüleink később visszaidézték. A felnőttkorral sok minden elmúlik, de nem minden, mert hallunk még felnőtteket értelmetlenül fecsegni egy - egy találkozás alkalmával. A szívben változásnak kell történie ahhoz, hogy egy embernek fegyelmezett legyen a beszéde. A fegyelmezettség belülről fakad abból a meggyőződésből, hogy jó és jót hoz.
„Aki vigyáz a szájára, megtartja életét.” (3.v.) Egy ügy megtárgyalásánál sokan elmondták heveskedve véleményüket, de eredményre mégsem jutottak. Ekkor a beszélgetés irányítója észrevette, hogy valaki még nem szólalt meg az ügyben, majd felé fordulva megkérdezte, hogy mi a véleménye a helyzetről? Miután ő is kifejtette gondolatait, mindenki érezte, hogy ezt a véleményt kell támogatni, mert ez lesz a megoldás. Amíg más beszélt ő gondolkodott és így előbbre lendült a közösségi élet. Ha ezt akkor is megtudjuk tenni, amikor nagyon fel vannak indulva körülöttünk az emberek, nagyot nyerünk.
Budai Lajos
