2019. március 14., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Megszentelődni az igazsággal

Igehely: Jn 17:16-19; Kulcsige: 17:19 „A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust.”

Megtérésem után, tizenéves koromban, egy időben csalódottnak éreztem magam, mert szerettem volna szentebb lenni, de nem sikerült. A Sátán már azzal kísértett, hogy „a szentség, önmegtagadás, tökéletesség egyáltalán nem neked való. Felejtsd el!” Az Úr nem hagyott elsodródni, hanem megérttette velem, hogy én nem tudom magamat szentté tenni. Ez az Ő munkája, az Ő csodája. Ahhoz hasonlóan, ahogy képtelenek vagyunk önmagunkat megszabadítani a bűntől, nem tudjuk magunkat megtartani, sem szentté tenni. De Ő meg tudja, és meg akarja tenni.

Meg kell értenünk a különbséget a szentség és a megszentelődés között. A megszentelődés nem egy pillanat műve, hanem egy életen át tartó folyamat. Ő szentnek nyilvánít megtérésünk pillanatától, de formáló munkájának – néha fájdalmas – útját nem kerülhetjük el. Mi a megszentelődés eszköze? Az igazság. Isten igazsága. Az igazság szabadít meg, és az igazság szentel meg. Az Ige igazsága, a testté lett Ige, az írott ige, az olvasott, hallott, engedelmesen megtartott ige. A megszentelődés útján haladsz? Meddig jutottál el?

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Nem tette meg

Igehely: Jón 3:1-10

Az isteni ítélet visszavonásának klasszikus példája a niniveiek megtérése. Nagyon sok példa van arra, hogy Isten kegyelmet gyakorol az ítélet végrehajtása helyett. Ez az Ő irgalmas voltát hirdeti. Jónás prédikációjából teljesen hiányzott a megtérés és kegyelem lehetősége (talán szándékosan hagyta ki), mégis megtértek az emberek. Megtérésükkel nem Istent akarták kifizetni. Nem is gondolták úgy, hogy ha megtérnek, akkor Isten tartozik nekik azzal, hogy megbocsásson. Azonnal rátapintottak a megtérés lényegére és hogyanjára. Királyi rendeletben hirdették, hogy böjtöléssel és zsákruhában „kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel.” Ezzel nem Istenre akartak nyomást gyakorolni, vagy zsarolni Őt, hanem teljes alázattal megértették, hogy az Ő kegyelmétől függ az életük. „Ki tudja, talán felénk fordul és megszán az Isten, megfékezi izzó haragját, és nem veszünk el.” Nincs ebben semmi követelőzés. Ez az igazi megtérés. Ilyen lelkület van benned is?

Sallai Jakab

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?