Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 5:1 „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.”
Az ember földi életének egyik alapvető szükséglete egy hely, ahol otthon tudhatja magát, és egyik legértékesebb kincse a teste. Nagyon sok egyéb áldása az emberi életnek a fizikai állapottól és a családi légkörtől válik függővé. A sok kincs lehet csupán vagyon, ha nincs akivel megosztani, és nincs aki élvezze „áldásait”, ugyanakkor a kevés is jelenthet nagy áldást, ha az ember egészségnek, és szerető családnak örvendhet.
Pál apostol az ember testét hajlékhoz hasonlítja. Szemléletes módon tesz különbséget a földi és a mennyei test között: előzőt sátornak nevezi, utóbbit pedig háznak. Milyen nagy vígasztalást jelent számunka az, hogy ebben a biztos veszteségben, testünk előbbi vagy utóbbi leépülésében Isten megvigasztalt bennünket az új, mennyei test ígéretével. Jézus azt mondta, hogy helyet készít az Atya házában. Ott kapcsolataink is lesznek, s örök otthonra is lelünk. A hasonlat gondolatmenetét folytatva mondhatjuk, hogy legalább annyira örülhetünk a földi test mennyeire való átváltásának, mint amennyire örülhet egy éveken át sátorban lakozó ember egy mennyei házba való beköltözésnek.
Értéknek tekintjük-e testünket, kapcsolatainkat, életéveinket? Magunkénak mondhatjuk-e hittel a mennyei hazát?
Mezei Ödön
Gyakoroljátok a vendégszeretetet!
Igehely: Róma 12:12-13
A felsorolt teendőkkel Pál apostol bátorította, de egyben kihívás elé is állította a római gyülekezet tagjait. Az örvendezés, a kitartás, az állhatatos imádkozás, a közösségvállalás és a vendégszeretet gyakorlása mind folyamatot feltételeznek. Nem egyszeri alkalommal elvégezhető feladatok voltak ezek, hanem olyanok, melyeket tanulniuk kellett kezdetben az apostoloknak is (lásd a tanítványok kérését Jézushoz: Taníts minket imádkozni!), és minden korban a Krisztus-követőknek.
Az szeretet őszinteségére való buzdítással vezeti be Pál ezt a szakaszt. (9.v.) Noha nem vegytiszta kategóriákban, de mégis az Ige alapján beszélhetünk Isten iránti szeretetről (Mt 22:37), testvéri szeretetről (Zsid 13:1), felebaráti szeretetről (Mt 22:39), házastársi szeretetről (Ef 5:25), vendégszeretetről (Zsid 13:2), és ellenség-szeretetről is (Mt 5:44). Életünk folyamán a különböző élethelyzetekben más és másképpen kell szeretetünket kifejeznünk. A szentekkel való közösségvállalás, vagy a hitetlenek felé való szeretet-szolgálat lehetőséget ad a vendégszeretet gyakorlására. Kötelességünk ez, és érdemes is, hiszen egyesek, tudtukon kívül angyalokat vendégelnek meg.
Mezei Ödön
Új hozzászólás