2019. május 17., péntek

DÉLELŐTT | 
Zakariás hálaéneke

Igehely: Lk 1:67-79; Kulcsige: 1:68 „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét.”

Zakariás hitetlenkedve fogadta a hírt, miszerint Isten megemlékezett az ő imáikról és idős koruk ellenére gyermekük lesz Erzsébettel. Ezért némasággal lett büntetve, nem szólalhatott meg János megszületéséig. Mert a hitetlenség némává, sőt méltatlanná tesz a szólásra nem csak egy papot, hanem bárkit, aki Istennek akar szolgálni. Milyen érdekes, hogy Zakariás neve pontosan azt jelenti: Isten megemlékezik. Amikor végül gyermekük megszületik, Jánosnak nevezik el, ami azt jelenti: Isten kegyelmes!

És ekkor feloldódik az idős pap nyelve és elkezd énekelni. Hát nem a „János legyen, fent a János hegyen”-t énekli! Pedig édesapa lett, mégpedig hosszan tartó várakozás után. Hanem áldja Istent és a Fiút dicsőíti! Miért? Mert betelt Szentlélekkel. És a Lélekkel teljes emberek Istenről énekelnek, aki Megváltót és Szabadítót adott nekünk.

Te miről, kiről szoktál énekelni? Esetleg van-e, ami a te nyelvedet is megbénítja és nem tudsz szívből énekelni az Úrnak? Van-e hála a szívedben azért, amit Isten a te életedben cselekedett? Akkor áldd ma az Urat énekszóval, egyedül, vagy együtt azokkal, akiknek hasonlóan okuk van rá!

Oláh Lajos

DÉLUTÁN | 

Az intés fogadása

Igehely: Jób 5:17-27

Boldog ember az, akit az Úr megdorgál, fenyít, ostoroz vagy éppen próbál. Miért, hát nem a szerető Istenről beszélünk? Lehet, éppen elveszíted a munkahelyed vagy valamit, ami neked fontos. Kiderül, hogy rákos daganatod van. Bepánikolsz, mert kilátástalan minden. Reménytelen és stresszes leszel. Olvasd az igei feleletet: Zsid 12:4-8; Péld 3:11-12. Ne gondold, hogy csak úgy légből kapottan írom ezeket a sorokat. Mindegyiken keresztülmentem. Orvosilag gyógyíthatatlan betegségem van, csontvelőrák. Mire olvasod e sorokat, lehet már az Úrnál leszek. Szeretem a családomat és tesvéreimet az Úrban. Az Úrnak szolgálhattam, megtapasztaltam, ahogy Szentlelke által vezetett, ahogy emberek üdvösségre jutottak, amiért egyedül az én Uramé a dicsőség. Boldognak tartom magam, mert amióta az Urat megismertem, személyesen átéltem az olvasott versek igazságait.

Azt is hiszem, hogy nincs itt maradandó városunk és Isten egy szebbről, jobbról gondoskodott. (Jak 1:2-3, 12-25; 2Kor 5:1)

Bödő Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 15 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?