2019. június 25., kedd

DÉLELŐTT | 
A harmadik látomás: férfi mérőkötéllel

Igehely: Zak 2:5-17 (2:1-13); Kulcsige: 2:14 „Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az Úr.”

A falakat mérőkötéllel mérő angyal jelzi, hogy a megváltás következtében maga a történelem is túllép azokon az időkön, amikor Jeruzsálemnek várfalakra volt szüksége, hogy valamennyire békében élhessen. Isten hatalma most már az egész világra ki fog terjedni. Nem lesz szüksége többé a falak védelmére, mert maga Isten védi a várost. Most még nem úgy, hogy elszigeteli a környezetétől, de nem is úgy, hogy Isten népe felolvad a népek erkölcsében. Az eljövendő Isten az eredeti szándékát valósítja meg: kiárasztja kegyelmét a többi népre is. Az eljövendő Szabadító megszabadítja az embert gonoszsága következményétől, a kárhozattól, de a rossz tettek kényszerétől is. Isten közöttünk fog lakni. Istenünk lesz, mi pedig népévé válunk (2Móz 29:45-46).

Isten úgy tekint az Ő népére, mint a szeme fényére. Ez gyengéd és felemelő kép. Ugyanezt mondja az Úr Jézus is, amikor arról beszél, hogy a fejünk hajszálait is számon tartja a mennyei Atya (Mt 10:30-31). Megbecsülni való helyzet ez. A megváltás eredménye az üdvösség, vagyis a teljes élet. Ekkor a Szentháromság otthonra talál bennünk. A megváltást Isten nem kényszerből, hanem szabadon és örömmel viszi végbe.

Hetényi Attila

DÉLUTÁN | 

Munka közben megjelenik Jézus

Igehely: Jn 21:1-7

Mivel feltámadt és él, ne csodálkozzunk, ha egyszer csak megjelenik a konyhában, a műhelyben, a hivatalban! Rányílik-e a szemünk legalább olykor-olykor? Olyan csendben jön, hogy észre sem vesszük, hogy Ő az. Megkérdezi tőlünk is: Van-e valamink, ami „ehető”, sőt „emészthető” is? Van-e szívünk, hitünk, istenfélelmünk, szelídségünk, irgalmas bölcsességünk? Amit meg kellene osztanunk… Mi meg csak pörgünk-pörgünk. Kit érdekel, hogy mi van a dolgaink mélyén?! Kényelmesekké, felszínesekké, anyagiak terén igényesekké, lelkiekben igénytelenekké váltunk. Aztán egyszer csak megjelenik Jézus, és kérdez. Akkor nincs olyan nagy baj! Még akkor se, ha Ő kérdez, mi meg válaszolni se nagyon tudunk. Mert Ő sosem jön üres kézzel.

Amikor az életkörülményeink bonyolulttá válnak, a legegyszerűbb isteni rendelkezéshez kell mindig visszatérnünk. Jézus errefelé terel. Mert az Isten iránti engedelmességünk, hitünk, Isten és emberek iránti szeretetünk, naponta elvégzett hűséges munkánk árfolyama ettől megnő. Nem kell szuperemberekké válnunk ahhoz, hogy Isten fel tudjon használni minket. Csak vegyük észre azokat az alkalmakat, amelyeket Ő készít elő nekünk.

Hetényi Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 11 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?