Igehely: Zak 12:1-14; Kulcsige: 12:10 „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak.”
Isten hatalmasan cselekszik Jeruzsálemmel. Megóvja őket a környező népektől, sőt a fák között lévő tüzes serpenyőhöz hasonlítja őket a próféta, amely megemészt mindent maga körül. A legnagyobb ígéret és áldás Jeruzsálem részére az a 10. versben van összefoglalva. Azt mondja az Úr a prófétának, hogy azon a napon rátekintenek arra, akit átszegeztek, aki az egyetlen Fiú, az elsőszülött, mert Isten kitölti a kegyelem és könyörületesség lelkét. Istennek, azaz az egyszülött Fiúnak a halála lett leírva, de nemcsak ez, hanem az a hatalmas ajándék, amit nyertünk általa: a kegyelem és könyörületesség lelke.
A Krisztus áldozata által nyertünk életet, találtunk kegyelmet Isten előtt. Ez az, ami megment minket a közeledő ítélettől: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk” (2Pét 3:9).
Készen állok-e már arra a napra? Lélek által megnyertem-e már a kegyelmet és Isten könyörületességét? Imádkozzunk, hogy Isten érintse meg mindazokat, akik még nincsenek kész arra a napra, és nyerjék el Lelke ajándékát!
Szilágyi Norbert
Péter és társai állhatatlansága
Igehely: Mt 26:36-46
A gyötrődő Messiás három tanítványával kissé elvonul, és arra kéri őket, hogy vigyázzanak vele. Erőt vesz rajtuk az álom, és háromszor is aludva találja őket. Ha végignéz ma a Messiás gyülekezeteinken, vajon hány kedves tanítványt talál lelkileg aludva? Figyeljük meg, mit tesz az Úr Jézus az alvó tanítványokkal!
Először számon kér, és felhívja a figyelmet arra, hogy vigyázzanak és imádkozzanak, mert ez óv meg a kísértéstől. Krisztus ma is figyelmeztet minket igéje által, hogy gyülekezeti életünk ne alvó, hanem aktív, imádkozó élet legyen.
Második visszatérésekor újra az alvó tanítványok fogadják. Az Ige megjegyzi, hogy elnehezült a szemük. A Mester ez esetben nem ébreszti őket. Ha a gyülekezeti életünk csak szokás, ha csak a magunk igazságával foglalkozunk, ha elnehezedett a szemünk, rázzon fel minket Isten igéje! Ne vonjuk meg magunktól Krisztus jelenlétét!
Harmadjára újra alszanak. Aludjatok és nyugodjatok! – hangzott, de nem hallhatták, hiszen aludtak. Hányszor történt meg, hogy Krisztus szólt, de nem hallottuk? Vigyázzatok és imádkozzatok!
Szilágyi Norbert
Új hozzászólás