2019. július 23., kedd

DÉLELŐTT | 
A hívők készek az evangéliumot hirdetni

Igehely: Mk 16:15–16,20; Kulcsige: 16:20a „Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt.”

„Úgy tekintem az egész világot, mint az én parókiámat; olyan értelemben természetesen, hogy bármely részén vagyok is: illőnek, helyesnek és kötelességemnek tekintem, hogy mindenkinek hirdessem az üdvösség örömhírét, aki hajlandó meghallgatni. Tudom, hogy Isten erre a munkára hívott el, és bizonyos vagyok abban, hogy áldásával kíséri azt.” (John Wesley)

Minket is ugyanaz az Úr hívott el, mint az apostolokat, mint a régebbi idők neves hívőit. Ezek a megbízatást az evangélium hirdetésére kötelességnek tekintették. Ezért szaporodtak gombamódra a keresztyén közösségek, az imaházak és voltak élettel teljesek a kapcsolatok. Nekünk most ezer meg ezer kifogást és mentséget lehet találni, kötelességtudó engedelmesség viszont csak egy van.

Hozzád már szólott ugyanúgy az Úr, mint a tizenegy tanítványához, vagy még nem?

Milyen meggyőződésed van a világmisszióról?

Ott, ahol most tevékenykedsz, ki az, akire még számíthatsz, hogy helyetted hirdetni fogja az evangéliumot?

Kulcsár Attila

DÉLUTÁN | 

Péter érthetetlen, de Jézus gyógyít

Igehely: Lk 8:43-48

Gyakoriak lehettek a tanítványok számára azok a napok, amikor Jézus köré tömeg gyűlt. A testőr szerepét töltötték be ilyenkor. Történetünk, a nagy tömeg ellenére két személy között zajlott: Jézus és egy 12 éve vérfolyásos asszony között. Péter csak egy értetlen, tárgyilagos válasszal járult hozzá az eseményekhez: „Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted.” Nem tudott válaszolni a feltett kérdésre, minthogy embernek nem is lehetett válaszolni erre: „Ki érintett engem?”

Péterrel ellentétben, az Úr Jézus nem a tömeggel volt elfoglalva: egy személyhez intézte a kérdését. Ahhoz, aki hittel érintette és meggyógyult. Krisztust nem a kíváncsiság hajtotta, amikor kérdezett, hanem a bizonyosság. Egy személy, érintése által meggyógyult. Péter megállapítása fölösleges volt. A helyzet nagyon hasonlít arra, amikor Jóbnak és társainak megjelent Isten és ezt kérdezte: Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal? (Jób 38:2)

Megállapításaim előbbre visznek valakit a gyógyulás felé?

Kulcsár Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
14 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?