2019. július 12., péntek

DÉLELŐTT | 
Amikor már hiába a segélykiáltás

Igehely: Jel 6:12-17; Kulcsige: 6:16 „És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónon ülő arca elől, és a Bárány haragja elől.”

Az első öt pecsét és a hatodik között lényeges különbséget látunk. Az első öt pecsétnél sok jelképpel találkozunk, majd a 6. pecsétnél hat természeti csapásról olvasunk, amikor majd sokan menekülni akarnak az Úr haragja elől. Hol keresik ezek a menekülést? A halálban: „Így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: Essetek ránk...” (16.v.). Az Úr elől azonban nem lehet elmenekülni, elrejtőzni, még a halálban sem. Lesz egy nap, amikor mindenkinek meg kell jelennie az Úr előtt, de akkor már hiába a segélykiáltás. Akkor már nem lesz menekülés. Ma még meg lehet menekülni az örök kárhozattól, és érdekes, de az egyedüli menekülés valóban a halál, de ez nem a mi halálunk, hanem az Úr Jézus Krisztus halála: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve”(Gal 2:20). Csak a Krisztus halála hoz szabadulást.

Ma még lehet Krisztus halálában szabadulást nyerni, de lesz egy nap, amikor már hiába a segélykiáltás. Az, aki a természeti csapásokat irányítja, lehet az Ítélőbíród vagy mennyei Atyád. Számodra kicsoda Ő?

Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

A megbocsátás hatalma

Igehely: Mt 18:21-22

Az ószövetségi törvény szerint háromszor lehetett valakinek megbocsátani, ha vétkezett. Péter mégis megkérdezi Jézustól: „Még hétszer is?” A törvény mindig határvonalat húz. Az evangéliumra pedig az jellemző, hogy nincs határ. Az irgalomra, az Isten szeretetére is az jellemző, hogy nincs meghúzva a határ. Milyen jó, hogy Jézus Krisztus nem törvényt hirdetett, hanem evangéliumot! Nem határvonalakat húzott, hanem arról a megbocsátó Atyáról beszélt, aki túl van a határvonalon. Aki határtalan szeretettel szeret bennünket. Aki megbocsátotta vétkeinket. Csak Péter akart határvonalat húzni.

Néhány lépés, amit tehetünk, hogy alkalmazzuk az Úr Jézus Krisztus tanácsát:

1. Mondj le arról a jogodról, hogy elégtételt vegyél! A Róma 12:19-ben így olvassuk: „ne álljatok bosszút önmagatokért!”

2. A gonoszra jóval válaszolj! Kérjed Isten áldását arra az emberre, aki fájdalmat okozott neked. „Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket!” (Lk 6:27)

3. Meg kell bocsátanod mindazoknak, akik megbántottak téged, mert a harag felemészti az életedet, és boldogtalanná tesz. Hadd tapasztaljuk meg mindannyian a megbocsátás hatalmát!

Szűcs Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.